Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
Tell the Truth

Kapcsolati börtön?



Börtön… egy kapcsolat? Börtön… a szingliség? Börtön az elméd, az agyad, a szíved és a lelked, amikor szenvedsz? Amikor egy rossz kapcsolatban vagy? Vagy amikor már szakítottál, és magányosnak érzed magad? Börtön a saját felfogásod, a gondolataid? Az élet, ahogy te látod?

Nem érdemlek jobbat annál, mintsem a konyhában tespedjek, munka mellett főzzek egy haspókra, aki aztán válogat, és egyszer nem mosogatna el? Nem érdemlek jobbat annál, mint hogy kiszolgáljak egy férfit, aki addig videókat néz a telefonján? Nem érdemlek jobbat, mint hogy folyton csak őt elégítsem ki, én ne kapjak semmit? Nem érdemlek jobbat, minthogy egy elvárásokkal teli új család tagja legyek? Főzzél, az anyagiakba bele ne szóljál, ha a férfi költekezik, hadd tegye. Ha hiteleket vesz fel, hadd tegye. Te nő vagy. A te dolgod a konyha, és hogy szülj.

börtönsprint

Hova is? A szülőkhöz? Miért van, hogy a 30-as férfiak zöme otthon él, anyucinál? Miért van, hogy egy kapcsolatban pótanyát keresnek egy társkapcsolat helyett? Nekünk, nőknek ezzel kell beérnünk? Ennyi lenne a sorsunk? Istenem, elképzelem, ahogy a férfi olvasók majd megköveznek és feministának bélyegeznek. Már eleve valami hatásvadász címet kapok majd, mint, hogy „minden férfi bekaphatja”, pedig nem ezt mondom. Én csak kérdezek és rávilágítok. Lehet köpködni, hogy általánosítok. Nem teszem. De ti, nők, tudjátok, miről beszélek, nem? Szóval ezt nektek írom. Nem mertek ti sem beszélni ilyenekről. Tudom. Én sem. Általában.

Amikor éppen ismerkedős kedvemben voltam, megfigyeltem tehát, hogy a harminc körüliek otthon élnek. Értem én, van logikája, persze. Már ha legalább spórolnak. De úgy élnek otthon, hogy azt sem tudják, milyen gombok vannak a mosógépen? Hogy mennyibe kerül egy liter tej? Szerintem el van rontva, hogy az ötvenes anyák tutujgatják a fiaikat.

Gyere csak, kicsikém, kimostam az alsónadrágod, kivasaltam, drágám, kérsz egy kis rántott húst, vagy csináljak inkább tarját? Jaj, ugyan már, mi az a kis has, hát hízzál, aranyom, anyuka azért főz rád, hát a férfiember az ilyen. Nem, ne mosogass, pihenjél csak csillagom, holnapra hány fogást készítsek? Jut eszembe, itt a gyereknap, tudom, hogy már elmúltál harminc, csillagom, de adok azért egy kis pénzt, mégiscsak a gyerekem vagy. Azért találhatnál már egy kislányt magadnak. Az a múltkori nem volt rossz, csak hát nem akarta megtanulni, mifelénk hogy készítik a töltött káposztát. Ki hallott már ilyet? Pedig azt úgy kell, ahogy én csinálom, hiszen te ezt szoktad meg, ezt szereted… Engem nem érdekel, náluk hogy szokták. Meg nem is értem, miért várta el tőled, hogy mosogass, hát a férfinek nincs keresnivalója a konyhában, nem? Na, ne bánkódjál, nem volt ő neked való. Képes volt hétvégén kilenc óráig is aludni, ahelyett, hogy már ötkor segített volna nekem főzni. Milyen asszony lett volna belőle? És még azt mondta, hogy kár, hogy csak havonta néhányszor jössz haza a munkából, mégis hogy nevelne így gyereket, egyedül. Én annak idején hármótokat egyedül neveltem, még a szaros pelenkát is egyedül mostam. De ezek a mai lányok nem becsülik, nekik milyen könnyű. Te csak pihenjél, te dolgoztál mostanában eleget. Amit ő dolgozik, hát mi az, irodai munka. Majd találsz magadnak egy rendes lányt, aki gondoskodik rólad.

Szóval így megy? Miért nem tudunk felnézni a férfiakra? Azért, mert miközben „gondoskodunk” róluk, nagyjából olyanok, mint az ötévesek?

„Mit főztél? Éhes vagyok.” „Mi a kaja?” „Idebújsz az ágyba? Naaa, légyszi, naaa.” „Miért vagy fáradt? A főzés meg a házimunka miatt, aha, jó duma…” „Úgy volt, hogy anyához megyünk látogatóba, szóval készüljél, rögtön munka után.” „De azért igazán főzhettél volna is ma. Mi az, hogy mikor? Igen, anyához mentünk délután, de reggel, munka előtt? Anya mindig reggel főz rám”. „Most komolyan én csukjam be az ablakot? Nem látod, hogy nézem ezt a videót? Mi az, hogy én vagyok hozzá közelebb? Te is fel tudsz állni.” „Majd megmasszírozlak, ja… Majd holnap, de figyelj… nem kedveskednél nekem egy kicsit az ágyban?” „Te mondtad, hogy ide jöjjünk ma, úgyhogy te fizetsz, jó? Nálam amúgy sincs készpénz.”

Talán arra vagyunk predesztinálva, hogy a gyerekeink mellett a férjeinket is neveljük. De miért is a rácsodálkozás, hogy egy idő után nem tudunk az ilyen férfiakra felnézni? Hogy nem tudjuk bennük a férfit, csak a gyereket látni? Hogy nem bízunk rájuk semmit, meg megszokjuk, hogy majd egyedül úgyis megoldjuk? Hogy nem kívánjuk már meg őket, mert csak játszópajtás szintre süllyednek?

Akkor most csöndben megsúgom, mi az a hihetetlenül nagy, teljesíthetetlen elvárás, amit a nők szeretnének: Ha mindkét fél dolgozik, mindkét fél vezesse a háztartást. Munkamegosztás. A férfi is ott él, eszik, zuhanyzik, WC-zik, termeli a mosatlant, koszolja a házat. Nem csak a nő. Tehát neki is gondoskodnia kéne a környezetéről, kimosni a csapot, elmosogatni, teregetni. A feleség nem cseléd, nem anyuci. Elméletileg. Nem egy háziállat, akit csak tartani kell és használni. Mire vágyunk? Megértésre. Hogy néha közösen főzzük a vacsorát, vagy segédkezzenek a férfiak. Ha nem lennénk a munka-háztartás (+gyereknevelés, -gondozás) miatt leterhelve, talán a szexhez is több kedvünk lenne, nem? Egyáltalán, ha az ágyban több figyelmet kapnánk, kedvességet, törődést, jobban viszonoznánk, nagyobb kedvvel. Ha velünk is törődve lenne az ágyban, több kedvünk lenne akciózni. Ha nem csak az lenne a fő szempont, hogy a férfinak mindig jó legyen, a nőnek meg néha… Azt szeretnénk, ha társként működnétek, és úgy tekintenétek ránk. Ha nem elvárás lenne a kaja, a koszt, a szex, hanem közös projekt. Néha egy köszönöm. Beszélgetés. Néha egy reggeli kávé? Néha, hétvégén, egy, a férfi által elkészített ebéd. Több figyelem, kedvesség. Kevesebb vita. Megértés. Van ilyen, tudom.

Talán mi majd máshogy neveljük majd a fiainkat. Talán idővel nem csak néhány kivétel lesz, néhány elismerésre méltó férfi, hanem általánosan javul a tendencia. Talán ők is szeretnének majd felnőni… Ki tudja?

Tovább
0

Görcsösen ragaszkodunk a párkapcsolathoz?



Miközben az különböző internetes ismerkedési felületeken gondolkodtam (de ezek a dolgok, amikről beszélek, vonatkoztatható a személyes ismerkedésre is), azon gondolkodtam, hogy a legtöbb ember görcsösen ragaszkodik egy párkapcsolathoz.

Tehát felmegyünk az ismerkedős oldalra, kapásból azzal kezdjük, hogy végigfuttatjuk a „kínálatot”, kizárjuk azokat, akik nem tetszenek, nem elég magasak, aztán beszélgetni kezdünk, „neked mi a munkád, mit akarsz egy párkapcsolattól, akarsz-e gyereket, szeretsz-e főzni” és ezek szerint rangsorolunk. Összehasonlítjuk ezt a pár dolgot a kívánságlistánkon szereplőkkel, és azzal találkozunk, aki megfelel a kívánalmaknak. Ez teljesen rendben is van. Vagy mégsem?
Azért ismerkedünk az interneten, mert nem igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Hanem megpróbálunk hasonló beállítottságú emberekkel megismerkedni, lehetőleg ezt sokkal nagyobb sikerrel, mint élőben. Hiszen ha valakivel élőben találkozunk, elég nagy az esély, hogy nem ugyanazokat szereti mint mi, és teljesen más az értékrendje az életben, mint nekünk. Míg az internetes portálok által eleve csak olyanokkal találkozunk, akik megfelelnek ezeknek a kívánalmaknak. Persze, attól még nem biztos, hogy élőben is tetszeni fog, hogy meglesz a vonzódás, hogy valóban úgy néz ki, ahogy…

De miért is ragaszkodunk ennyire görcsösen ahhoz, hogy mindenképp párt találjunk? Már meg sem ismerjük az emberek nagy részét, csak szelektálunk? Olyannakl már nem is beszélgetünk és még csak nem is csetelünk, akik nem lehetnek opcionális partnerek? Ezzel nem zárjuk ki az emberiség felét a megismerésből? Dehogynem! A nők kizárják a férfiakat, a férfiak a nőket. Átjárás nincs (főleg felnőttkorban, mikor már nincsenek osztálytársak), csak néha egy-egy barátságban, ami többnyire egyik féltől aztán szerelembe fordul át. Akkor az az ember már meg sem érdemli a figyelmünket, aki nem elég magas/kisportolt/csinos, vagy más dolgok érdeklik? Még ha nem is párkapcsolati szempontból, de nem akarunk egyáltalán embereket megismerni, esetleg tanulni tőlük vagy szélesíteni a látókörünket? Hiszen elég az internet, meg a munkánk, a hobbijaink, emberi kapcsolatokra már nincs is szükségünk?

Helyette görcsösen keressük azt a társat, aki nekünk való lenne… Ezáltal ha valaki már kábé megfelel a listánknak, rögtön idealizáljuk, beleszeretünk. Vagy a másik oldalról, görcsösen keressük ezt az embert, egy kapcsolatot minden áron, tehát „eladjuk magunkat”. Festünk magunkról egy képet, cicomázzuk, előadjuk, álcázzuk, hogy minél könnyebben elkeljünk a piacon? Hát ez a megoldás? Ezért mennek ilyen hamar szét a párkapcsolatok? Egyik sem önmagát mutatja, mindkettő idealizál, aztán csodálkozunk, hogy az illető mégsem felel meg annak a listának, amelyet akaratosan az orra elé dugtunk? Esetleg az idealizálás által már rögtön csak rózsaszínben látunk, és már nem érdekel minket a másik hibája? Később meg jön az önostorozás, hogy „már az elején láttam, hogy ilyen meg olyan, hogy lehettem olyan hülye, hogy erre nem figyeltem fel?”. Talán mert olyan görcsösen akartunk valakit magunk mellé, és a racionális énünket figyelmen kívül hagytuk?

Észrevettem, hogy az emberek már a második vagy harmadik randin kb. örök hűséget fogadnak egymásnak, meg mi most akkor örökké boldogan élünk, stb. Mikor még igazán nem is ismerik egymást! Időt sem hagytak maguknak, hogy megismerjék a másikat, beszélgessenek, és ne rögtön az lebegjen a szemük előtt, hogy „na, ebből lesz végre kapcsolat, na, ez végre komoly lesz, na, na, na?” Ahelyett, hogy azt kérdeznék: „Milyen ember ő, akivel szemben ülök?” „Hogy érzem magam vele?” „Mit gondolok erről az emberről?” „Mi az, ami tetszik benne, és mi az, ami nem tetszik?” stb. Ehelyett rögtön durr bele bumm, bele a kapcsolatba, jó ez, szép ez, olyan rózsaszín. Aztán mégsem működik. Nem baj, jöhet a másik. Felpróbáljuk az embereket, mint a zoknikat, aztán cseréljük. Nem lehetne, hogy sokáig csak ismerkedünk, beszélgetünk azzal a zoknival, mielőtt rögtön megvesszük? (Itt most nem feltétlenül a szexről beszélek, vagy nem csak arról).

Felnőtt korban a munkahelyi kapcsolatokon kívül már-már megszűnnek a baráti társaságok, éppen ezért nem ismerkedünk a szó szoros értelmében az ellenkező nemmel. Csak randizunk! Csetelünk a társkeresőn, aztán talizunk, felpróbáljuk a zoknit, pár hónap után kidobjuk aztán kezdődik előröl. Mennyivel egyszerűbb volt ez régen, amikor az emberek még összejártak, barátok barátai a barátok barátaival, és lehetett közvetlenül ismerkedni! Amikor egy hosszas, akár több hónapos ismeretség után (mikor már tudja az ember a másik jó és rossz oldalát, stb.) kezd el kialakulni egy kapcsolat.

Tovább
0

Megmentheted a házasságod, ha megtanulod társad szeretetnyelvét



A szerelem érzése, vagyis az az időszak, amikor társad egyszerűen hibátlannak tűnik, általában két évig tart. Természetes, hogy az idő előrehaladtával elmúlik és elkezded észrevenni azokat a hibákat, amik eleinte csak bosszantónak, később pedig elviselhetetlennek tűnnek. A legtöbben ekkor döntenek úgy, elválnak. Pedig ilyenkor jön az az időszak, amikor a szeretet veszi át a szerelem helyét, és ha a pár mindkét tagja úgy dönt, akkor egyértelműen boldog életük lehet. Igen, a szeretet és ezáltal a boldogság is döntés kérdése. Legalábbis Dr. Gary Chapman, amerikai házassági tanácsadó szerint, aki „Egymásra hangolva – az öt szeretetnyelv a házasságban” című kiadványában leírja, mi a hosszú és boldog házasság titka azután, hogy a szerelem elmúlik a házasfelek között. – Mi az a szeretetnyelv, és miért fontos a házastársaknak megtanulni egymás szeretetnyelvén beszélni.

Bár sokan hisznek abban, hogy a szerelem és a boldog házasság szerencse kérdése, Dr. Gary Chapman amerikai házassági tanácsadó azt mondja, ez csak részben igaz. A párra találáshoz valóban kell némi szerencse, viszont a kapcsolat első két évét a szerelem szükségszerű elmúlását követően egyetlen házasság se lenne boldog, ha a házastársak nem dönthetnének tudatosan arról, hogy boldoggát eszik egymást. Mert bár a szerelem elmúlik, helyét egy sokkal erősebb, tartósabb érzelmi jólét veheti át, ami egy életre szóló kapcsolat kialakulásához vezethet. Nem kell hozzá más, csak értelem, akarat és önfegyelem. Ha ugyanis a pár mindkét tagja elfogadja, hogy saját maguk helyett a másik boldogságáért kell dolgozniuk, életre szóló kapcsolat alakulhat ki közöttük. A tartós boldogság titka pedig nem más, mint a szeretet, ami kivétel nélkül minden ember életében központi helyet foglal el, még akkor is, ha az sokféle lehet; a szülői, testvéri, baráti vagy házastársi szeretet között van ugyan különbség, de közös pont is. Mindegyik elérésére törekszünk, mert az embereknek lételeme a szeretet, és erősen küzdenek azért, hogy ők maguk szerethessenek, illetve, hogy viszont szeressék őket. Dr. Chapman szerint mindenkinek van egy ún. szeretet tankja, ami ha csordultig van szeretettel, az képessé teszi az embert óceánok átszelésére, hegyek megmozgatására, és a mindennapi problémák leküzdésére. Amikor azonban ez a szeretet tank kiürül, és valaki úgy érzi, hogy őt a számára legfontosabb ember már nem szereti többé, akkor még a legapróbb bosszúságokat is leküzdhetetlen problémának érzi. Egy házasságban könnyű észrevenni, ha az egyik fél szeretet tankja kiürült, ekkor ugyanis minden apróságon hajlamos bosszankodni, és tudatalatti tehetetlenségét a társa ellen fordítani, vagyis mindenért őt hibáztatni.

Amikor a házastársak eljutnak a ma már tipikusnak számító válási indokokhoz, általában azt mondják: „Nincs bennünk semmi közös.”, „Kiüresedett a kapcsolatunk.”, „Eltávolodtunk egymástól.”.  Pedig mindez nem igaz, egyszerűen csak üres a pár egyik vagy akár mindkét tagjának szeretet tankja, és ez megakadályozza őket abban, hogy szeretet adjanak. A szeretetben ugyanis az a csodálatos, hogy képes megsokszorozni önmagát, minél több felé osztják, annál több lesz belőle. Ugyanakkor a szeretet mindenki számára mást jelent. Amikor az egyik ember szereti a másikat, igyekszik bókolni neki, szavakba önteni az érzéseit, ezzel szemben mások ajándékot vesznek a szerelmüknek, megint mások pedig gondoskodnak róla azzal, hogy segítenek megoldani a problémáit. A szeretet sokféle lehet, és sokféleképpen mutatható ki. A probléma pedig általában ezzel kezdődik, hiszen a házastársak között gyakori probléma, hogy az egyikük azt hiszi, kimutatja szeretetét a másik felé, miközben a pár másik tagja folyamatosan arról panaszkodik, hogy nem érzi szeretni magát. Mindez azért van, mert az emberek különböző szeretetnyelvet beszélnek, és mindenki kizárólag azt a szeretetnyelvet képes értelmezni, melyre ráhangolódott neveltetése, közvetlen környezete és személyes hajlamai hatására. A képlet tehát egyszerű: a házasságod megmentéséhez meg kell tanulnod úgy kifejezned szeretetedet, hogy azt a társad is értse. Vagyis az ő szeretetnyelvén kell beszélned. Ha nem csak megtanulod az ő nyelvét, de képes leszel ennek a nyelvnek a segítségével boldoggá is tenni, a párod mindent megtesz majd, hogy ezt viszonozza neked. Egészen egyszerűen azért, mert az emberi természet úgy működik, hogy amilyen impulzusokat kap, olyan viszonzást ad. Akinek csordultig van a szeretet tankja, mindent elkövet azért, hogy boldoggá tegye azt, akinek ezt köszönheti. Éppen ezért érdemes megtenned az első lépést akkor is, ha úgy érzed, te eddig is többet tettél a kapcsolatért, mind házastársad.

  • Az első szeretet nyelv: elismerő szavak
  • magánügy Párkapcsolat

    A szeretet szóbeli megnyilvánulása a bókokban és dicsérő szavakban ölt testet, így nem meglepő, hogy nagyon sokan vannak, akik ezt a szeretetnyelvet beszélik. Az olyan egyszerű mondatok, mint a „milyen remekül áll rajtad ez az öltöny” vagy a „milyen jó illatod van ma reggel” képesek csodát tenni. Félreértés ne essen, az elismerő szavak kiejtésével nem a hízelgés és a manipuláció a cél, hanem a társad boldoggá tétele. Az elismerés a szeretet egy fontos tényezője, ami a szeretet viszonzására ösztönöz. Jó példa az elismerő szavak erejére az, amikor a feleség elpanaszolja, hogy már ezerszer szólt a férjének, hogy fesse ki a gyerekszobát, de ő minden hétvégén más elfoglaltságot talál ki; már teljesen tiszta a kocsi, ragyognak az ablakok, a kutya is ügyes trükköket tud, de a gyerekszoba még mindig nincs kifestve. Míg a feleség részéről érthetőnek tűnik ez a panasz, gondolj csak bele a szituációba társa szemszögéből. Ő minden hétvégéjét a ház körüli teendőkkel tölti, mégis folyton azt hallgatja, milyen hiányosságot fedezett fel a felesége. Így nem oldhatók fel a házastársak közötti ellentétek, ezért Dr. Chapman azt tanácsolja a feleségnek, hogy dicsérje meg férjét minden hétvégén az elvégzett teendőkért anélkül, hogy újra szóba hozná a gyerekszoba kifestését. A tanács működik: a megbecsültnek érzett férj törvényszerűen úgy viszonozza felesége verbális figyelmességét és kedvességét, hogy újabb unszolás nélkül kifesti a gyerekszobát. Dr. Chapman szerint az a természetes reakció, hogy amikor a férj szeretet tankja csordultig megtelt, minden erejével arra törekszik, hogy ezt a jó érzését megossza a feleségével is, és mivel tudja, hogy ehhez a legrövidebb út a gyerekszoba kifestése, magától érez késztetést, hogy megcsinálja.

 

  • A második szeretetnyelv: minőségi idő
  • magánügy Párkapcsolat

    A rendkívüli nyomás alatt álló üzletemberek házasságában gyakori probléma a minőségi idő hiánya. A feleség általában arra panaszkodik, hogy nem teszi őt boldoggá a gyönyörű ház, az új autó, a szép ruha és a drága ékszer, mert mindez semmit sem ér akkor, ha nincs kivel megosztania. Márpedig a minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk valakinek. Azok az üzletemberek, akik teljesítménykényszer alatt élik életüket, hajlamosak folyamatosan valamely digitális eszközüket nyomkodni, és akár a családi vacsorák alatt is egészen máshol lenni gondolatban. Míg ez természetes folyamat, hiszen próbálják a lehető legtöbbet megadni családjuknak, addig fontos felismerniük, hogy mire szerintük a szükséges anyagi színvonalat elérik, talán pont a családjukat veszítik el, akik miatt ezt a rengeteg munkát vállalták. Hasonló helyzetben élő férjektől ugyanis gyakori panasz, hogy egész nap dolgoznak azért, hogy fenntarthassák a házat, jó iskolába járhasson a gyerek és a feleség is bármit megvehessen magának, ezért nem értik, miért panaszkodik mégis folyton az asszony. Ez a panasz ugyanannyira érthető, mint a feleség elkeseredettsége, viszont a helyzet megoldásához szükség van egy felismerésre: a feleség szeretetnyelve a minőségi idő, és addig nem lesz boldog, amíg meg nem kapja férjétől azt az osztatlan figyelmet, amire vágyik. Ha ugyanis a feleség szeretet tankja kiürült és úgy érzi, ennek a férje munkája az oka, ellenséget kezd látni benne, pedig valójában az bántja, hogy nem érzi szeretve magát, mert nem kapja meg a minőségi időt, amire vágyik. Amint a férj elkezd odafigyelni feleségére, végighallgatja a vacsoránál az ő problémáit, szentel egy kis időt a családjának kirándulás vagy más közös program formájában, a feleség is támogatni fogja munkájában és örömmel várja majd haza fáradt férjét, akit boldoggá tesz a meleg vacsora az asztalon, vagy épp felesége kedves dicsérete azért, hogy ilyen sok áldozatot hoz a családjáért. A reakciók szinte minden esetben tökéletesen kiszámíthatók, hiszen aki megkapja azt, amire vágyik, belső késztetés hatására fog elkövetni mindent azért, hogy társát is boldoggá tegye.

  • A harmadik szeretet nyelv: az ajándékozás

    magánügy Párkapcsolat

  • A leggyakrabban a pénzhez való eltérő viszony okozza a problémát azokban a házasságokban, ahol az egyik vagy akár mindkét fél a szeretetnyelve az ajándékozás. Mindenkinek más a felfogása a pénz hasznáról és magához a pénzköltéshez is mindenki másként viszonyul. Aki szívesen költ, annak általában nem okoz gondot boldoggá tenni párját, ha az ő nyelve az ajándékozás. Aki viszont takarékos típus, az komoly lelki vívódáson mehet keresztül, és belső ellenállást érezhet magában a szeretetnek ezzel a kifejezési formájával szemben. Azok, akik ez utóbbi csoportba tartoznak, végig kell, hogy gondoljanak valamit: ha a pénz kezelésének legjobb módja számukra a takarékoskodás és a befektetés, akkor tekintsenek úgy társuk megajándékozására, mint egy jó befektetésre. Ha ugyanis a kisebb-nagyobb ajándékokkal sikerül csordultig tölteniük társuk szeretet tankját, akkor ő minden bizonnyal viszonozni kívánja ezt azon a szeretetnyelven, ami figyelmes társa számára a legfontosabb. Ez pedig teljesen új dimenziót nyithat meg a házastársak kapcsolatában és záloga lehet a boldog jövőnek. Létezik ennél jobb befektetés? Az ajándékozás szeretetnyelvénél fontos tudni, hogy soha nem az ajándék értéke számít. Annak, aki abból érzi párja szeretetét, hogy az meglepi őt, ugyanolyan jól esik egy csokor kertben szedett virág, mint egy kézzel írt cetli a hűtőn, egy kis aprósütemény, vagy épp a kedvenc sajtja a közeli boltból. Az ajándék értékét ugyanis nem az ára adja, hanem a szeretet, amit jelképez.

  • A negyedik szeretetnyelv: szívességek

    magánügy Párkapcsolat

Családanyák szájából hangzik el az a panasz leggyakrabban, hogy a férjük nem segít semmiben, nekik kell főzni, mosni és takarítani, miközben a gyerekeket is ők látják el egyedül. A férjek pedig általában azt mondják, hogy az egész napos munka után csak annyit szeretnének, ha hazaérve meleg étel várná őket az asztalon, ha tiszták lennének az ingeik, és jó illat lenne a lakásban. Ez az egyik leggyakoribb panasz, amely a házasságok felbomlásához vezet. A házasságkötés előtt az udvarlás és együttélés időszakában a férfiak természetesnek érzik, hogy segítenek mosogatni, kivinni a szemetet, vagy épp kicserélni a villanykörtét. A házasságkötés után azonban sokszor lép életbe az a társadalmi nyomás, mely szerint a háztartás vezetése a feleség dolga. Így a férj többé nem veszi ki a részét a házimunkából; ezzel pedig pontosan az vész el a kapcsolatból, amiért a szívességek szeretetnyelvén értő nő annak idején beleszeretett a férfiba: a munkamegosztás, a segítőkészség. És miután a feleség azt tapasztalja, hogy férje már nem segít neki, úgy érzi, hogy nem szereti őt, emiatt pedig számára is egyre nagyobb nyűg a házimunka ellátása. Nagyon könnyű ebbe a spirálba belesodródni, de ha felismerted a helyzetet, akkor megtetted az első lépést a megoldást felé. A félreértések és vitás helyzetek elkerülése érdekében a legjobb módszer ilyenkor, ha mindkét fél ír egy listát azokról a dolgokról, amik nélkül nem érzik a másik szeretetét, vagy azokról, amikből éreznék, hogy a társuk szeretik őket. Miután pontról pontra mindkét fél elmondja, mit szeretne és miért fontos ez számára, a mindennapokban oda kell figyelni a megvalósításra. Ha mindketten megteszik egymásért ezeket a szívességeket, akkor a házasság stabilabb lehet, mind valaha. Ugyanakkor fontos, hogy a szívességek addig működnek, míg a házasfelek megkérik társukat bizonyos dolgok elvégzésére, de nem követelik azokat. Párjuk pedig szívesen és önként tesz szívességet azzal, hogy örömet szerezzen társának.

  • Az ötödik szeretetnyelv: testi érintés

    magánügy Párkapcsolat

  • A kézfogás, a csók, az ölelés, a szexuális érintkezés mind a testi érintés szeretetnyelvének részei. A szeretet közvetett érintései kevés időt, de annál több figyelmet igényelnek, különösen akkor, ha a házaspár egyik tagjának nem ez az elsődleges szeretetnyelve. Egy kis odafigyeléssel azonban könnyel elsajátítható, hiszen mindenkinek az ösztöneiben szerepel az érintés bizonyos formája. Krízishelyzetben az emberek átölelik egymást, míg közönyüket úgy fejezhetik ki legerősebben, ha fizikailag is távol maradnak attól, amire éppen haragszanak. A testi közelség a legtöbb esetben érzelmi közelséggel is párosul, ezért szoktak sokan a kanapén összebújni televíziót nézni, és ezért érintik össze lábfejüket a takaró alatt a párok. Ezzel is összetartozásukat fejezik ki. Akinek házastársa arra panaszkodik, hogy a párja hozzá sem ér, már a kezét sem fogja meg és semmilyen módon nem tart vele testkontaktust, annak szeretetnyelve valószínűleg a testi érintés. Boldogságát pedig azzal lehet elérni, ha minden adandó alkalommal megérintik a kézfejét, a haját vagy épp a vállát. Számára ugyanis ezek a mozdulatok fejezik ki egyértelműen a szeretetet.

Most már tudod, hogy házasságod megmentéséhez fel kell töltened a tárad szeretet tankját, azonban felmerülhet a kérdés, honnan tudod megállapítani, melyik szeretetnyelven ért a legjobban. Fontos, hogy sokan nem tudnak csak egyetlen nyelvet megnevezni, a legtöbb embernek van elsődleges és másodlagos szeretetnyelve is. Az elsődleges szeretetnyelve mindenkinek az, amelyik nélkül egyáltalán nem érezné szeretve magát. A férfiak közül sokan mondják, hogy az ő elsődleges szeretetnyelvük a testi érintés, mert fontos számukra a szexualitás és az együttlétek akár egy-két hetes megvonása esetén már úgy érzik, társuk nem szereti őket. Pedig sok esetben nem a szexuális együttlét fejezi ki legjobban a szeretetet. Férfiként érdemes átgondolni, tényleg éreznéd-e a feleséged szeretetét akkor, ha a szexuális életetek működik ugyan, de például egy baráti összejövetel során lekicsinylően vagy elégedetlenül nyilatkozik rólad a felséged a baráti körötökben. Vajon melyik bántana jobban: ha ritkábban érintkeznétek szexuálisan, vagy ha többet nem fejezné ki csodálatát és elismerését szavakkal, esetleg az, ha nem készítene meleg vacsorát és sosem lepne meg egyetlen ajándékkal sem? A legtöbb esetben az derül ki, hogy minden sztereotípia ellenére a férfiak legnagyobb része számára nem a szexualitás a legfontosabb a kapcsolatban. Az elsődleges szeretetnyelv negatív használata mindenkit mélyen megsebez lelkileg, mert egyrészt az érzelmi szükségletek betöltetlenül maradnak, másrészt azt mindenki fájdalmasan éli meg, ha legfontosabb szeretetnyelve fegyverként fordul ellene. Dr. Chapman szerint saját szeretetnyelved meghatározásában három kérdés megválaszolása segíthet:

  • Az első, hogy mivel okozza házastársad a legnagyobb fájdalmat. A leginkább fájó sérelmek ugyanis rávilágítanak a legmélyebb belső szükségletekre.
  • A második, hogy mit kérsz leggyakrabban házastársadtól.  Valószínűleg az, amire a leginkább szükség lenne ahhoz, hogy a szeretetét érezd.
  • A harmadik pedig az, hogy hogyan szoktad te magad kimutatni a szereteted házastársad felé. Ebből is következtethetsz elsődleges szeretetnyelvedre, hiszen általában az emberek ösztönösen úgy mutatják ki szeretetüket, ahogyan szeretnék, ha feléjük kimutatnák.

Természetesen a stabil párkapcsolatokban mind az öt szeretetnyelv jelen van, és fontos szerepet tölt be, de mégsem tudnak egyformán fontosak lenni mindkét fél életében. Éppen ezért a házasság javításához és a boldogság eléréséhez először mindkét félnek meg kell határoznia a saját szeretetnyelvét, ezt követően törekedni kell arra, hogy megértsék és beszélni is kezdjék a házastársét, így mindkettőjük szeretet tankja csordultig tele lehet.

Mire a házastársak odáig jutnak, hogy megfogalmazzák, képtelenek egymással élni, sokszor tele van a szívük a múltbeli bántások miatt érzett sérelemmel és haraggal. Lehet-e ezektől szabadulni? Lehet! Hiszen az ember választási képességgel rendelkező teremtmény, aki sokszor rosszul dönt, bántó szavakat használ és a legkülönfélébb eszközökkel árt annak, akit szeret. Később pedig megbánja mindezt. De nem szükségszerű, hogy a múltbéli hibákat a jövőben is elkövesd. Szakíthatsz hibás döntéseiddel, és választhatod azt az utad, hogy megmented a házasságod. Vagy ahogyan Dr. Chapman fogalmaz Egymásra hangolva – Az öt szeretetnyelv a házasságban c. könyvében, a szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt. Ha szeretetünknek társunk elsődleges szeretetnyelvén adunk hangot, olyan érzelmi légkört teremtünk, amelyben feloldást találunk múltbéli konfliktusainkra és sérelmeinkre. Ha házastársunk megtanulta és rendszeresen használja szeretetnyelvünket, akkor érzelmi igényeink azután is be lesznek töltve, hogy az érzelmi szárnyalás, a szerelem érzése alább hagy. És soha ne feledjük, társunk érzelmi szükségletének betöltése elhatározás kérdése. Naponta meg kell hoznunk a döntést, betöltjük-e társunk szeretetvágyát, és ezáltal létrehozzuk-e az érzelmi biztonság állapotát. A szeretet választás dolga. Akár ma is dönthetsz mellette.

(forrás: mentorfm.hu)

Tovább
0

Másnap – Egy kapcsolat másnapokban



MÁSNAP Párkapcsolat

Egy nap, amikor megismerem Őt, még a nap is fényesebben ragyog. Ezen a napon, amikor megismerem őt, első látásra szerelembe esem, mint aki révbe ért, mint akit megmentettek az élet keserű mindennapjaitól. Ezen a napon – ezeken a napokon – minden tökéletes, egymást rózsaszín szemüvegen át szemlélve nem látjuk a hibáinkat, csak azt a jót, ami a másikban megvan, vagy amit benne látni vélünk. Ezen a napon egymásba szeretünk.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Ahogy jönnek a másnapok, a kapcsolat hullámzani kezd, mint vad, tajtékos tenger, máskor lágyan hullámzó tó – mert mindig ott a Másnap. Másnap kirajzolódnak friss ráncainkon a hibák, meglátjuk a másik elrejtett oldalát és szinte keressük a hibákat. Ez a miénk, ez a tökéletes? Biztos, hogy tökéletes? Mert Másnap már nem süt a nap, hanem ködbe borul a táj, és magával ragad minket a biztos bizonytalanságba. Mert Másnap minden olyan félelmetes: én ezt az embert akarom? Ő tényleg engem akar? Vajon a hibákat, amiket észrevettem, meg tudom majd szeretni?

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap kisüt a nap, a köd elszáll, és megint a rózsaszín pehelypaplan alá bújunk: hát mért is kételkedtem? Persze, hogy Ő az, akit szeretek, és persze, hogy minden hibája a maga nemében tökéletes. Hát persze, hogy minden így jó, ahogy van, működünk együtt, mint borsó meg a héja, vagy mint ahogy az ellentétek vonzzák egymást… mert Másnap már minden sokkal kellemesebb és világosabb fényben tükröződik. A kapcsolatunk jó lesz és a jövőképünk is szép. Az, hogy mi volt a múltban? Az kit érdekel? Minden jó lesz, érzem.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap esik az eső, és ő nincsen sehol, mert dolgozik. Lassan magával ragadnak a szürke hétköznapok, vagy legalábbis váltófutást futnak a boldog hétköznapokkal. Olyan rossz egyedül, és annyi kétely gyötör, vajon mit csinálhat? S minthogy a hiánya kínoz, felvértezett szívecském egyre csak bosszankodik és elbújik rejtett kis zugába: hát kell nekem ez? Legyek meg szépen magam, egyedül… Minek nekem a függőség, a kétes boldogság, ha mindig újra sárba tipor? Szóval Másnap csak ülök és merengek, ahogy ő is mereng talán: akkor igaz-e a szerelem, ha sújtja minden porcikám a hiánya, vagy ha távol egymástól is boldogan él külön e két lélek? Fejemben zúgnak az érvek és ellenérvek.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap hazajön, és milyen olyan csodás. Ahogy a kirándulás és a lágy nyári napok mosolyt fakasztanak arcunkon. Mi is volt a probléma? Min is gondolkodtam én tegnap? Hiszen a ma az olyan jó! Nincs mitől félnem, ma minden rendben. Ma kedves és udvarias, és minden olyan, mint a könyvekben vagy a filmeken. Mozi, vacsora, esti séta és boldogság. De ott él mindig a félelem: milyen lesz a Másnap? Mikor tudom ezt a tévelygő ördögöt kiűzni magamból és csak biztosan állni a lábamon? Ez lenne a szerelem?

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap minden tiszta borús és veszekszünk minden buta apróságon. Miért nekem kell főzni, miért nem ő mosogat, miért szól bele abba, hogy vezessek, miért nem ízlik a főztöm, és miért mindent én csináljak egyedül. Mert a Másnap megint tele kétellyel és bosszúsággal: hát ezt akartam én? Semmi sem úgy megy, mint ahogy kéne, ő túl gyerekes, én pedig nem egy gyereket, hanem férfit akarok, én pedig túl ideges és feszült vagyok. Talán a női gondok, a hormonok vagy az időjárás. Már előre várjuk egymásnak hátat fordítva és duzzogva a Másnapot…

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap megfőzi az ebédet, és én mosolyogva hálálkodom, örömmel sütöm neki a desszertet. Nem tudom, mi volt a bajom tegnap, de jó lenne, ha inkább mindig ilyen kedvem lenne, ilyen mesés és csodás. Hiszen annyi év áll még előttünk, minek folyton veszekedni? Az biztos, hogy legalább soha sem lesz unalmas mellette az élet. Hullámhegyek és hullámvölgyek viaskodnak egymással, és bár kezdek belefáradni, azt hiszem, megéri. Olyan kedves férfi és én úgy szeretem őt, azt hiszem, ő is szeret engem. Menjünk nyaralni!

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap beköszönt az ősz, és ő megint olyan sokat van távol, hogy szívem ahelyett, hogy fájó hiányától lángba borulna, engem kezd ostorozni, milyen hülye vagyok, és hogy nőjek már fel. Különben is mikor tanulom már meg, hogy csak magamra számíthatok? Már megint vitázunk a telefonban, mert nem tudunk miről beszélni. Van ennek így értelme? Most már mindig ez lesz? Vagy eltelik pár év, és szépen ellankad nyugodt medrébe a tenger, de azért lehetőleg nem az unalmas hétköznapokba? Vajon mikor tudunk már összeköltözni, mikor lesz már saját és rendes életünk, mikor? Akkor jobb lesz majd? Kezd elegem lenni a várakozásból…

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap megint egymásra találunk, mert ahogy hazajön, hirtelen elfelejtem, miért is haragudtam rá. Nem is tudom megérteni tegnapi önmagam, és mintha egy idegen szavai lettek volna azok, amelyeket a fejéhez vágtam. Persze, hogy boldog életünk lesz, csak legyek már egy kicsit türelmesebb, hiszen egy férfihez türelem kell, határtalan türelem és sok-sok szeretet. Meg tudom csinálni! Olyan szép az arca, és ahogy mosolyog a reggeli felett. Egész nap ugratjuk egymást, és amikor megcsikiz, visítva futok előle és hozzávágom a párnát.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap megharagudok rá, amiért duzzogva nyitotta ki kérésemre az ablakot. Hát még ennyit se lehet kérni? Hát milyen férfi az ilyen? Elegen van, és csak veszekszünk, és azt mondja, mindjárt itt hagy. Hát akkor csak menjél, de vissza se gyere!!! De nem megy el, csak duzzogva ül az ágyon. Egész nap haragban vagyunk. Talán a Másnap majd elmossa ezt a vitát és egy újabb boldog nap elé nézünk.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap nyugodtan teázunk, ugratjuk egymást, nevetve cukkolom a csámcsogásával és videóra veszem. Ő az egész napomat dokumentálja, én hiába próbálom elvenni tőle a telefont, a fene egye meg. De minden jól van így, és a lelkem nyugodt és tudja, hogy mellette a helye. Nem vitázunk, hanem vásárlunk, tervezgetünk, utazgatunk és este együtt Xboxozva tömjük magunkba az édességet. Ez így most olyan meghitt, végre kettesben. Az ölébe hajtom a fejem.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap próbálom megbeszélni a dolgokat, de nem megy, pedig mostanában egyre több dolog idegesít. De hiába próbálom, csak hallgatja némán az áradatot, és amikor kérdezem, mi a véleménye, csak dühösen rám förmed: Mit akarsz, mit mondjak? Mondom neki, hogy azt, amit gondol, de továbbra is csak duzzog, bennem meg annyira felmegy az adrenalin, hogy visszafogom magam, hogy inkább ne mondjak semmit.  Ennyit arról, hogy megbeszéljük. Már megint minden tönkre van téve, és amikor napokra elutazik, olyan, mintha szakadatlanul csak ugyanazt a falat nézném, amíg vissza nem tér.

MÁSNAP Párkapcsolat

Másnap… Másnap megint mintha kicserélték volna és valószínűleg engem is. Étterembe megyünk, ökörködünk, még egy romantikus filmet is megnéz velem és kedvesen szólunk egymáshoz, közösen készítjük az ebédet. Szerelmesen bújunk össze. Este csak elgondolkodom, vajon milyen lesz a Másnap. Most már mindig így váltják majd egymást? Vitázni fogunk-e és duzzogni, vagy szeretjük-e majd egymást Másnap? Másnap…

MÁSNAP Párkapcsolat

Tovább
0

A férfi feladata



feladat Férfiakról Párkapcsolat

Tudom, hogy nem kifejezetten kedvelitek az ilyen cikkeket, és majd biztos hideget-meleget kapok majd a nyakamba, de éppen ideális az alkalom, hogy feltegyem komolyan a kérdést: mi a feladata egy férfinak egy párkapcsolatban?

Tovább
0