A mai Bepillantó rovatomon belül egy cukorbeteggel beszélgettem el. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis több, mint 70%-al nőtt a cukorbetegek száma Magyarországon. Jelenleg hozzávetőlegesen közel 772 ezren szenvednek diabéteszben, túlnyomó többségük esetében a túlsúllyal összefüggésbe hozott 2-es típust diagnosztizálják.
Az 1-es típusú diabétesz kialakulásának oka lehet például genetikai hajlam vagy korai környezeti provokáló hatások.

Először is, köszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre. Hányas típusú diabéteszben szenvedsz?

1-es típusú cukorbeteg vagyok, analóg inzulinnal kezelt, szövődménymentes.

Milyen is az egyes típusú cukorbetegség?

Túl szakmaian nem tudom definiálni, de ez abból áll, hogy teljesen leállt a hasnyálmirigyem az inzulintermeléssel. Többféle cukorbetegség létezik, van, hogy nagyon pici korban jön elő, van, hogy később, van, hogy idős korban.

Amit az évek során megfigyeltem, hogy amennyi ember, annyiféle cukorbetegség. Vannak általános dolgok, de a végén úgyis a szervezetedhez igazodik a kezelés.

Sajnos, nem voltam olyan tájékozott, hogy észrevegyem a tüneteket, de így utólag tudom már, hogy bizony voltak jelek: lábgörcsök éjszakánként, hirtelen fogyás rendes étkezés mellett. (Ennek az utóbbinak örültem, „csak” 10 kg-t dobtam le pár hónap alatt, az pedig manapság már nem nagy kaland :D) Első féléves voltam az egyetemen, szóval mindent a stresszre, a fáradtságra fogtam. Eszembe nem jutott volna, hogy cukorbeteg vagyok. Általában nem szoktam mindenfélével az orvosomhoz futkározni, de miután egyre gyakrabban rosszul éreztem magam, bizony nem úsztam meg a dokit, aki rögtön rájött, mi a probléma. Következő úticél a kórház volt.

Mikor diagnosztizálták?

2014-ben diagnosztizáltak, 19 éves voltam.

Milyen ezzel együtt élni, könnyebb vagy nehezebb-e mint gondolnánk?

Hazudnék, ha azt mondanám könnyű. Inkább hozzászokik az ember, megtanul a szigorú diétával együtt élni. Ha jó oktatást kap az ember a betegségéről és igyekszik a legjobbat kihozni belőle, egyre könnyebb.

Szerencsére még nem estem össze vagy ilyesmi, mindig időben megérzem, ha valami baj van, és rögtön igyekszem megoldani a helyzetet.

Életem mottója lett Mordon professzor mondata a Harry Potterből: „Lankadatlan éberség!” :D

Milyen hatással van ez a mindennapjaidra, életedre?

Nagy hatással van az életemre. Például, négy éve nem aludtam fél nyolcnál tovább, és semmi nasizás. Olyan, mintha egy gépet kellene irányítanom, hiszen a szervezetem helyett dolgozom. Az értékeim függnek attól, mennyi inzulint adok be, mennyi szénhidrátot eszem. Gyors felszívódású? Lassú felszívódású? Mikor is cseréltem tűt? Jó inzulint adtam be? Függ még attól, mennyit mozgom, milyen az időjárás, milyen épp a csillagok állása. Jó, utóbbi vicc, de sokszor érzem úgy, hogy nem értem az okát épp miért magasabb, miért alacsonyabb a cukrom. Nehéz egyensúlyban tartani mindent.

Milyen hátrányai vannak?

Az egész betegség maga egy hátrány. De nekem a legjobban a nasizás hiányzik. Sosem voltam spontán ember, de néha hiányzik, hogy akkor egyek, amikor és amennyit akarok. Az egész napomat el kell terveznem, de azért túlzásba nem szabad vinnem. Legyen nálam elég inzulin, szőlőcukor, ennivaló, plusz ennivaló, innivaló stb. Nagy koncentrációt igényel az egész. Néha jó lenne egy-két napot pihenni.

Tudnál beszélni kicsit az inzulinos kezelésről, hogy mi ennek a menete, mit kell tenni pontosan?

Ha jól tudom, két féle típusa van az inzulinadagolásnak. Van a toll és a pumpa. (Van egy harmadik is, ami fecskendős, használat után eldobandó. Először ilyen inzulint kaptam, de szerintem határozottan jobb, ha magad szurkálhatod a tollal.)

Nekem két inzulintollam van (azért toll, mert úgy néz ki, mint egy írótoll :D Nagyon pöpec) Kettő, mert egyik a nappali, másik az éjszakai. Először humán inzulinnal kezdtem, két éve viszont már analóg inzulint használok. Az éjszakai egy bázis inzulin, ami egész nap hatással van a felszívódásokra, a nappali pedig gyorsabb inzulin, ami pár órával étkezés után hat.

Itt jobban megfogalmazzák a különbségeket inzulinfajták között:

http://www.diabet.hu/info.aspx?web_id=&sp=165

Naponta négyszer szúrom magam. A bázis inzulint a combom külső felébe szoktam adni, a nappalikat pedig a hasamba. De ezeken kívül lehetne a karomba, a popsimba vagy egyéb helyekre adni. Nekem ez a kettő tökéletesen bevált eddig, de adódhatnak az életben olyan helyzetek, hogy valahova máshová kell beadni. Izgi.

Hogyan szokott erre reagálni a környezeted, mikor elmondod nekik?

Akit érdekel, annak mindig jó hosszan elmesélem, mit takar az egész. Szerencsére, jól szokták fogadni az emberek. Nincs okom panaszra. :) Az kicsit fel szokott húzni, hogy mivel nem látszik rajtam (szerencsére) semmi, ezért van, hogy elfelejtkeznek róla. Vannak előnyei és hátrányai annak, hogy ez egy láthatatlan betegség.

Szerencsére nagyon sokat segít és maximálisan támogatnak a családtagjaim és a barátaim, szóval nem vagyok egyedül a betegségemmel. :) Ha épp meg kell állni az autóval utazás közben, mert inzulinadás ideje van, megállnak; ha meg kell mérnem séta közben a cukrom, megállnak anélkül, hogy morognának vagy ilyesmi.

Milyen az orvosi ellátás ebben a tekintetben, mik a tapasztalataid?

Szerencsésnek érzem magam, mert maximálisan meg vagyok elégedve az orvosi ellátással. Évente háromszor-négyszer kell mennem vérvételre és utána megbeszélni a kezelőorvosommal az eredményeim és esetleges változtatásokat.

Az étkezésedet ez hogyan befolyásolja?

Naponta háromszor eszem (reggeli, ebéd, vacsora) és ha éppen alacsonyabb a cukrom vagy többet mozgok a kelleténél, akkor tízóraizni és uzsonnázni is szoktam. Meg van adva, pontosan hány grammnyi szénhidrátot kell ennem és ahhoz van korrigálva az inzulin adagom. Arra is figyelnem kell, hogy legyen hosszabb és lassabb felszívódású szénhidrát is az étrendemben.

Őszintén, amióta cukorbeteg vagyok, sokkal egészségesebben, változatosabban étkezem.  Azelőtt sem tömtem magamba a sok cukros ételt, innivalót, de sokkal tudatosabban étkezem most.