A legtöbb embernek azért bizonyos kor fölött már szüksége van havi 1-2 receptre, lett légyen akár az csak egy fogamzásgátló vagy egy vérnyomáscsökkentő. Ezeket ugye rendszeresen kell szednünk és éppen ezért a háziorvoshoz állandóan el kell ballagnunk havi vagy legalább háromhavi rendszerességgel.

A probléma igazából ott kezdődik, hogy egy dolgozó ember egyszerűen erre nem ér rá. Kezdjük ott, hogy a receptjeinkért normál esetben be kell fáradnunk a háziorvoshoz. A dokik eleve rövid rendelési időben lelhetők fel, reggelente nagy többségüknek derogál időben megérkezni (leginkább fél/egyórás csúszás a normális), és általában azt is kikötik, hogy a rendelés vége előtt egy órával már egyáltalán ne fáradjunk oda. Ezzel tökéletesen kilőtték a munkába igyekvés előtt vagy épp munkaidő utáni látogatást. Maradhat opcióként az időpontkérés (amit szintén munkaidőre kapunk), mivel azonban csak receptet szeretnénk, erre valószínűleg azt a választ kapjuk, hogy rendelés elején fáradjunk oda, és az asszisztens akkor kiosztogatja őket. Feltéve ugye, ha dokikánk időben megérkezik és aláírja/bélyegzi azt.

Tehát lóhalálában elkérezkedünk az Ördög fattya főnökünktől, jelezvén, hogy aznap icipicit késünk, aztán stresszelve, izzadva ülünk már a rendelés megkezdése előtt egy órával (csak, hogy mi legyünk az elsők) további húsz ember között nyomorogva, és várunk… és várunk… Meghallgatjuk tíz öregasszony élettörténetét és unokáik nevét is memorizáljuk, mire nagy nehezen megérkezik háziorvosunk (mondom, akár egy órás késéssel). Tulajdonképpen örülhetünk, ha nem rúgnak ki a munkahelyünkről, vagy nem kell külön szabadnapot kivenni azért, hogy elhozhassunk egy receptet, hacsak nincs egy otthonülő nagymamánk vagy munkanélküli családtagunk, aki elintézi helyettünk.

Most komolyan: Milyen jó lenne egy olyan automata kifejlesztése, amelybe a doki este berakja az összes aláírt és – pecsételt receptet, a gép pedig (amely bármilyen időpontban látogatható) a TB kártya (bankkártya szerű) behelyezésével azonosítja a tulajdonosát, és kiadja a megfelelő receptet! Forradalmi megoldás, kérem szépen! Már csak a gyógyszertárba kellene bemennünk, ami a fentebb leírt tortúrához képest már igazán gyerekjáték. Vajon hány ember életét könnyítené meg ez?

Külföldön ez már olyan formában működik, hogy 0/24-ben a képernyő/telefonon át egy orvossal is konzultálhatunk, és a gép nem csak receptet, de bizonyos gyógyszereket is rendelkezésünkre bocsát.

Nem rég hallottam valahol, hogy a negyven feletti magyarok nagy részének már egyáltalán nincs saját foguk. Igazából meg sem lepődtem. Persze, ennek egyik oldala lehet az, hogyha az ember nem mos napi 2x fogat, vagy nem rendesen, esetleg nem használ fogselymet, sőt, olvastam pár cikket, ahol több fogorvos is azt mondja, étkezés után 30-60 percig várjunk a fogmosással.

„...az evés során egy enyhén savas közeg jön létre a szájüregben, amely könnyen kikezdi a fogzománcot, így a fogaid sérülékenyebbek lesznek. Ám ha megvárod, míg a szájüreg pH-értéke visszaáll a normális egyensúlyi állapotába, elkerülheted a veszélyt.”

Valószínűnek tartom, hogy már eleve itt az emberek 90%-a bukta a dolgot, de kis hazánkban, amely a betegellátás purgatóriuma, nem csak erről lehet szó. Kétségtelen, hogy nagy többségünk hála az SZTK-s fogorvosok hentesmunkájának, halálos félelemmel viseltetik a téma iránt. Lassan erre is külön kitalálhatunk egy latin valamilyen fóbiás elnevezést. Szájhagyomány útján terjednek az igaz történeten alapuló horror sztorik, és a lepukkant orvosi váróban lelki szemeink előtt sorra vizualizálódnak a Fűrész egyes részei… Mert pont olyan!

Alig fordítanak időt az emberre, szemét munkát végeznek, amit aztán kábé már lehetetlen helyrehozni is (például betömik a fogat, aztán a tömés alatt tovább romlik, ami szemmel lehet, hogy nem látható és csak a röntgen mutatja ki), és mintha csak a szadisták mennének erre a pályára. Gondoljuk addig, amíg szegényke büdzsénkből rá nem szánunk vagyonokat egy magán fogdokira. Akkor ugyanis megláthatjuk a különbséget. Pénzünkért cserébe nyugtató zöld környezetben, zenei aláfestéssel vagy épp tévénézés közben, akár altatatás alatt eshetünk át megkínzatásunkon, egy idő után pedig annyira megszokhatjuk a már-már furcsállott és kuriózumnak számító orvosi kedvességet, hogy még nevetésre és poénkodásra is fejünket adjuk.

Igen ám, de egy minimálbéres vagy akár afeletti átlagfizetésből nem olyan egyszerű ezt a pénzt előteremteni. De miért is van, hogy fizetjük a TB-t, aztán lassan már mindenhol kénytelenek vagyunk magánorvoshoz fordulni?

Mi, nők nem merünk már elmenni csak fizetős nőgyógyászhoz (hogy ne bánjanak úgy velünk, mint egy utolsó kapcaronggyal), a különböző (például szívbetegségekkel kapcsolatos) kivizsgálásokra pedig akkora a sor, hogy a több hónapos várakozást magándokikhoz látogatással kerüljük el. Akkor ez így most rendben van? Mire is használjuk a TB-t? Arra, hogy elmenjünk legalább a háziorvoshoz (és ott üljünk egy egész napot a receptre várva)? Ráadásul már az SZTK-s dokik zsebébe is pénzeket kell csúsztatnunk! De ez már egy külön poszt lesz.

A fogorvosra visszatérve, akik megtehetik, szerintem eleve szánjanak pénzt egy magánorvosra, és igyekezzünk csemetéinket még fiatal korban, amikor még nincsen panaszuk el-elvinni hozzá, hogy megszokhassák, és ne csak a negatív élmény kötődjön a fejükben a fogorvos szóhoz. Amikor pedig dokit keresünk, mindenképp járjunk utána a véleményeknek, és ne csak az árakat vegyük tekintetbe. Ha több beavatkozásra van szükség, kezdjük a legfájóbbal, de ha nincs panaszunk, akkor a kicsitől haladjunk a nagyobb probléma felé, hogy addig is bátorságot és pozitív tapasztalatokat szerezzünk a következő alkalomra.

Az egészséges életmód egyik velejárója szerintem a napi zuhany, tisztálkodás megléte. Sokan azonban még manapság sem tartják ezt be, sőt, több meg nem nevezett magyar YouTuber is felvállalta egy-egy videójában, hogy ő bizony nem zuhanyzik minden nap, ráadásul legnagyobb meglepetésemre ez esetben két nőről beszélünk. Persze, a férfiakat sem kell ilyen téren "félteni", hiszen vannak, akik "vagányan" fel is vállalják, hogy ők bizony jó, ha heti kétszer kerülnek a víz alá, az aznap már használt alsógatyáik/zoknijaik újrahasznosításáról már nem is beszélve. Vannak, akik ilyenkor a szingliségre hivatkoznak (persze sokan párkapcsolatban se figyelnek erre), de elsősorban nem magunk miatt kéne tisztálkodnunk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? (És félreértés ne essék, itt most nem azokról beszélek, akik nem fürdenek, de zuhanyoznak azért, hanem azokról, akik egyáltalán semelyiket sem végzik el x napig.)

Régebben mondjuk, mielőtt a vízvezetékhálózat széleskörűen elterjedt volna, egyáltalán nem dívott a napi fürdés (hiszen nem is volt egyszerűen kivitelezhető vizet forralni vagy hideg vízben mosdani, stb.), sőt, annak idején az illatokra/szagokra sem fordítottak különösebb figyelmet az emberek. A testszagot az élet természetes velejárójának tartották.

Sokan manapság is úgy tartják, hogy a bőrük egészségének szempontjából nem javasolt ezt túlzásba vinni, azonban a kórokozók miatt is létfontosságú lenne testünk megfelelő higiéniai karbantartása. Dr. Szalai Zsuzsanna, a Heim Pál Gyermekkórház gyermekbőrgyógyász főorvosa szerint például:

"Félreértésen alapszik, hogy a bőrnek káros lenne a mindennapi fürdés. A napi tisztálkodó zuhany elengedhetetlen."

Azért bennem felmerül az a csöppet sem burkolt ám annál költőibb kérdés, hogy azok az emberek, akik tényleg nem tisztálkodnak megfelelően napi rendszerességgel, mégis hogyan élnek nemi életet? Vagy ennyire ne lennének figyelmesek párjukkal szemben (sem)?

A másik verzió, ami persze máris haladás, de felvet némi problémát, ha a többség éjszaka él nemi életet, ez pedig: a csak reggeli zuhany. Egy egész napos izzasztó, fárasztó, tömegközlekedős, szmogos stb. nap után csak úgy befekszenek a tiszta ágyneműbe, aztán kezdődhet az "intim akrobatika"? Ez csak számomra hangzik - hogy mást ne mondjak -, furcsán? És akkor anélkül, hogy túl mélyen belemennék a részletekbe, azért gondoljunk csak bele, hogy közben az elfogyasztott tápanyagok távoznak is a testünkből, és ezen testrészeink tisztítása különösen fontos lenne.

Esetleg még él egy olyan elképzelés a fejemben, mely szerint valaki nem zuhanyzik, de azért a fontosabb részeket megmossa, de most komolyan egyszerűbb ez, mint egy 5-10 perces vízsugár alatti (tusfürdős/szappanos!) teljes felfrissülés? Ráadásul tapasztalatom szerint a zuhany alatt sokkal könnyebben űződik a stressz és váltunk át a melós igavonásból otthoni üzemmódba. De most akkor 2018-ban is még ott tartunk, hogy ilyen tekintetben még az Ókori Róma is fejlettebbnek számított? Annyira rohanó világban élnénk, hogy már a saját testünkre sincs elég időnk?

Isten megátkozta, akarom mondani, megáldotta a nőket többszörösen is. Mint ilyen, a migrén is sokkal gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Hogy miért, és mi lehet erre a megoldás, mi az, ami használ és mi az, ami kerülendő - szerény, több éves szenvedős tapasztalatom szerint -, erre ígérem, ki fogok térni.

Kedves migrén-mentes olvasóim számára szeretném előtte azonban szemléltetni, milyen érzés is a migrénes fejfájás. Amikor az embert megtalálja a drága, várva-várt fájdalom, legszívesebben egész nap csak feküdne a sötét szobában és fetrengene az ágyban (fejét szorítva két kézzel), mert zavarja a fény, a hang, meg úgy kábé bármi. Ha a migrén nagyon erős, akkor bizony valóban ez a helyzet, és még arra sem vagyunk képesek, hogy a konyháig elmenjünk egy gyógyszertért. Meg úgy egyáltalán milyen gyógyszerért? A nagy többség egyenesen semmit sem ér, a kávét is hiába öntjük le literszámra a gyomrunkba, nem sok hatása van. Márpedig élni és dolgozni kell, és jó lenne mindezt nem úgy tenni, hogy közben arról fantáziálunk, hogy egy baltával kettéválasztjuk a fejünket, vagy tulajdon kezünkkel tépjük ki az egyik szemünket a helyéről, esetleg csavarhúzót döfünk az orrunkba. Mert őszintén szólva, szerintem a migrénesek nagy többsége pontosan ilyen dolgokat vizualizál a fájdalomtól kábultan.

Ez a fejfájás egyébként féloldali, tehát csak az egyik oldali szemed, orrod, halántékod, tarkód fáj, de az nagyon. Az okára nem igazán sikerült az orvosoknak rájönni, és tartós megoldásról sem igen tudnak.

Én ez alatt a pár év alatt bizony már mindent kipróbáltam. Voltam koponya CT-n, fogorvosnál kicseréltetni az amalgám töméseimet (bizony, a fejfájás egyik oka ez is lehet), a szemem sem romlik, használok orrcseppet (mivel ilyenkor az ember orra is eldugul és fáj), de semmi. Anélkül, hogy gyógyszerreklámba mennék át, megemlíteném, hogy az orvosom felírt egyet, ami viszont egyrészt csak vényre kapható, másrészt mindamellett, hogy segít a fájdalmon, a gyomornak egyáltalán nem tesz jót - és egy olyan ember, aki eleve fekélyre hajlamos, nem biztos, hogy örül egy ilyen választásnak. Summa summarum, mostanában ha fáj a fejem, én a por Ketodexet használom, és köszönöm szépen, tökéletesen bevált. Viszont most már közel sem fáj annyit a fejem, mint régen, mert megtaláltam az én migrénes fejfájásom okát.

Egy kicsit utánanéztem jó fél éve, hogy miért is gyakoribb a migrén nőknél, és azt olvastam, hogy "a hormonális faktoroknak tudható be." Ez nem mindenkinél van így, viszont én észrevettem, hogy (bocs, srácok, ha olvastok), a ciklusommal a migrénes fejfájás összefüggésben van. Tehát például eleve sokat fájt a fejem, de menstruációkor meg aztán pláne, és egész héten, végig! Kutakodtam tehát a neten, és azt is olvastam, hogy az orális fogamzásgátlók (tabletták) is hatással lehetnek a migrénre, avagy azok miatt is kialakulhat. Na itt álljunk csak meg! Amikor ez tudatosodott bennem, no meg az, hogy akkor évek óta szedtem már a bogyót, ledöbbentem. És végül is mivel láttam összefüggést a hormonális változás és a migrénes fejfájásom között, rájöttem, hogy több mint valószínű, hogy itt van a kutya elásva. Mivel egyébként is épp szakítottam akkori párommal és jó ideig nem terveztem új kapcsolatot, úgy döntöttem, abbahagyom a fogamzásgátló szedését (ha majd megint szedni szándékozom, előtte egyeztetek a nőgyógyásszal és talán megpróbálkozom másik gyógyszerrel).

Szóval ez most nem humbug, de most már fél éve nem szedek fogamzásgátlót, és szinte teljesen megszűntek a panaszaim. Most már csak és kizárólag menstruációkor fáj a fejem (persze, mondom, a nők meg vannak áldva, mit nekünk a hát- és hasfájás mellé egy "kis" migrén is). Azokon a napokon pedig szerencsére a gyógyszer elmulasztja, de nagyon nem mindegy, hogy egyébként a hétköznapjaimat végre normálisan és legfőképp migrénmentesen tudom tölteni.

Ezt a cikket tehát azért írtam meg, hogyha te is nő vagy, migrénes fejfájással küzdesz, és látsz összefüggést a hormonszinted és a migréned között, és mindemellett fogamzásgátlót szedsz, valószínűleg most nyújtottam át neked a megoldás kulcsát. (Persze, nem mindenkinek ezzel van összefüggésben, mert ott lehetnek az élelmiszerek hatásai, a stressz, stb., de biztos vagyok benne, hogy nagy többségünknél itt a gond.) No meg ott, hogy senki sem szeret óvszerrel szexelni, mi pedig közben tönkrevágjuk a szervezetünket. Ki tudja, hosszú távon ennek milyen hatásai lesznek?

Vajon a fogamzásgátló fel tud egyáltalán teljesen szívódni, vagy visszakerülve az ivóvizünkbe ez is az egyik oka annak, amiért a férfiak nőiesebbek lettek, a kislányok pedig hamarabb érnek testileg?