​

A mai Bepillantóban egy orvosnak készülő diákot faggattam, aki elmondása szerint a kórházakban tapasztalt negatív élményei hatására úgy döntött, inkább pszichológus szeretne lenni. Szerettem volna megtudni, mik voltak azok a tapasztalatok, és mi is jár pontosan egy mai fiatal fejében pályaválasztáskor.

– Miért készültél orvosnak, miért szerettél volna az lenni?

  Bennem már egészen kiskoromban megfogalmazódott, hogy embereken szeretnék segítni a munkám kapcsán, s mivel tündéri gyermekorvosom volt, hamar elhatároztam magam a pálya mellett. Persze, egy gyermek sosem tudhatja, mi áll pontosan egy-egy munka mögött, de ahogy egyre idősebb lettem, egyre inkább érdeklődtem a biológia, azon belül az emberi szervezet működése iránt, és így az elképzelésemhez ez jó megerősítés volt.

– Miért döntöttél máshogy végül? Beszélj kicsit részletesen a tapasztalataidról!

Az első megrendülésem 10. osztályban volt, majd ismét visszatértem eredeti terveimhez mindaddig, amíg végzősként részt nem vettem egy boncoláson. Ott feküdt előttem egy ember, aki ugyanúgy a nagyszülőm, a szülőm, a testvérem, a szomszédom vagy akár én is lehettem volna. Hiába, abban a korban voltam (és vagyok), amiben folyamatosan szembesülök az élet valódi oldalával és igen, ez nagyon megrendítő. Persze, mondhatnánk, hogy nem muszáj patológusnak lennem, de sajnos az orvosi képzés igen szerves részét teszi ki a boncolás, a medikusok első évtől kezdve heti több alkalommal vesznek részt boncoláson, majd végzik ők is. Minthogy megrendültem, de az érdeklődésem nem veszett el, elkezdtem dolgozni a kórházban ápolóként. Sajnos, ez nemhogy megerősített volna az elképzelésemben, hanem teljesen elvesztettem általa a motivációmat. Aki az egészségügyben dolgozik, hozzá kell szoknia, hogy esetként kezelje a betegeket; hogy meghalnak a kezei közt a betegek; hogy a beteg, aki tegnap még vidám, életerős és tünetmentes volt, tegnapról mára teljesen leépült vagy akár életét vesztette. Ehhez nem mindenki tud hozzászokni, köztük én sem.
Tehát így történt, hogy ismét döntés elé kerültem a jövőmet illetőleg.

– Miért döntöttél végül a pszichológia mellett, mitől gondolod, hogy ez jobb lesz?

A szándék, hogy segítsek az embereken, megmaradt, s ezen a vonalon szerettem volna továbbmenni. Sokáig nem akartam pszichológiával foglalkozni, én mindig magamban szerettem lerendezni a lelki problémákat, de rájöttem, nem mindenki képes erre. Lelkiekben ez is embert próbáló, de a betegség lefolyása, a kezelés mégsem annyira radikális, mint egy fizikai betegségnél, nem én döntök egy ember élete felett egy műtét kapcsán. Emellett ha belegondolok, mindig érdekelt, mi van az emberekkel, szívesen meghallgattam mások gondolatait, szívesen adtam tanácsot, szóval úgy gondolom, adott a lehetőség. 

- Mit gondolsz, kik mennek manapság orvosnak, pszichológusnak? Gyakori a kivándorlás a csoporttársaknál?

 Szerintem nem lehet általánosítani, a mi osztályunkból sokan készültek orvosnak, ebből jelenleg kettő maradt az eredeti elképzelésnél, de náluk inkább az érdeklődés, mintsem a segítőkészség volt a meghatározó pályaválasztásnál, el tudom képzelni, hogy ők (is) kutató irányba mennek majd tovább. Voltak, akiknél szülői nyomás formálta a továbbtanulási szándékot, megint mások hozzám hasonlóan segíteni szerettek volna. S ezeken az eseteken felül is biztosan számtalan példát találnánk arra, ki miért tanul(t) orvosnak. Pszichológiánál hasonlókat tudnék említeni, bár ha jobban belegondolok, ott egy kicsivel az érdeklődés, a lelki folyamatok ismerete, a miértek megválaszolásának szándéka meghatározóbb, mint segítő szándék, a gyógyítás. 

– Te itthon szerettél volna/szeretnél praktizálni?

 Nem tudom. Sokszor képzeltem el a jövőmet, olykor külföldön, olykor itthon, most mégsem tudom, mit szeretnék majd. Szeretem az anyanyelvünket, az országot, itt nőttem fel, itt van a családom, mégsem tartom kizártnak, hogy külföldre költözzek néhány évre. Nem a fizetés, a megélhetés, a politikai helyzet milyensége végett, egyszerűen kíváncsiságból és kalandvágyból.

– Mit gondolsz a mai pszichológusok/másmilyen orvosok helyzetéről itthon és külföldön?

 Itthon éltem és tapasztaltam, tehát a külföldiről nem tudok nyilatkozni. Mind az orvosok, mind a pszichológusok társadalmilag megbecsültek, s mindenféle magánpraxis vagy hálapénz nélkül meg tudnak élni a fizetésükből. A munkájukhoz mérten alulfizetettek, de azért mégsem nyomorognak, sőt. Ám emellett nagyon sokat kell dolgozniuk, nagyon túlterheltek, nem is csodálom, hogy sokan befásulnak. Ápolóként a neurológián dolgoztam, ahol este hattól reggel hatig 20-30 betegre egyetlen orvos volt, s magában a kórházban is ő személyesítette meg az egyetlen neurológust. A pszichológusok, akik nem magánrendelésben dolgoznak, szintén túlterheltek, egy-egy betegnek akár csak többhetente tudnak időpontot adni, ami nem túl célravezető egy komoly betegség esetén. Szóval, ha engem kérdezel, kevesebb munkát és magasabb bért adnék nekik, hogy éreztessem a munkájuk fontosságát és a megbecsülésüket.

- Mit tanácsolnál azoknak, akik eljátszadoznak az orvosi pálya gondolatával?

Ha valakit érdekel, akkor hajrá. Ellenben tudni kell, hogy az egyetem nagyon-nagyon nehéz, nagyon sokat kell seggelni, s mire szakos orvos lesz valakiből, az több, mint 10 évet is igénybe vezet, csúszás nélkül. Ha valaki nem szeret tanulni, nem ajánlom, mert egyetem után is folyamatosan tanulni, képezni kell magad, mondhatnánk, hogy élethosszig tartó tanulást jelent az orvosi hivatás. Ezenkívül nem szabad undorodni, az emberi élethez kapcsolódó folyamatokat épp olyan természetesnek kell kezelni, mint amilyen is. Ezenkívül számolni kell azzal, hogy ez egy nagyon felelősségteljes munka, itt mindig nagyon kell figyelni. Nagyon sok panaszkodást, problémát kell majd végighallgatni, sok életutat végigkövetni, amihez kell egyfajta szociális érzékenység, de emellett tudni kell függetleníteni magad a munkád során, szóval summa summarum, nagyon összetett, hogy mi minden szükségeltetik hozzá, de mégis azt mondom, hogy akit érdekel, aki érzi magában az elhivatottságot, az vágjon bele. Ha valaki nem gondolja elég komolyan, már az emelt érettségiig sem fog eljutni, szóval egyetemig általában tényleg azok jutnak el, akiket igazán érdekel. :D

A vegetáriánusok a vegánokkal ellentétben más állati eredetű ételt, vagyis tojást és tejterméket azért fogyasztanak. A mai Bepillantóban egy vegetáriánust faggattam az étkezéséről, indíttatásáról, életviteléről.

– Mióta vagy vegetáriánus?

Napra pontosan 2014. október 20.-a óta. 

– Miért döntöttél úgy, hogy vega leszel?

 Kicsit banálisan hangzik, de aki ismer, tudja, mennyire odavagyok Paul McCartney-ért. Az említett októberi napon is véletlenül találtam rá egy videójára. Ebben a videóban a veganizmusról beszél, meg is mutatom, beszéljen helyettem a videó:

A videóban bemutatottak által úgy érzem, én ehhez nem szeretnék hozzájárul a későbbiekben,  ugyanis enélkül is teljes értékű életet lehet élni, szóval azóta nem ettem húst. Nálam minden tekintetben etikai okokra vezethető vissza az életmódváltás, ami azóta már a teljes növényi alapú étrend felé mutat.

- Könnyen ment az átállás?

A vegetáriánus életmódra könnyen átáll az ember, tejtermékek mindenütt találhatóak, az éttermek is jobban nyitottak a vegetáriánus életmód felé. A teljes növényi átállás már nem ilyen egyszerű sajnos, sokkal több utánajárást, kutakodást, kísérletezést igényel.

– Miben változott szerinted az egészségi állapotod, mióta vegetáriánus vagy?

 Lényegesen nem változott, azt hiszem. A váltás időszaka a tinédzserkorom közepe volt, így sok változás annak lezárulásával ment végbe, így nem tudnám helyesen megítélni, mi köszönhető a vegaságomnak. A testtömegem nem változott, változáson az arcbőröm, a körmeim, illetve a hajam ment keresztül, pozitív irányban, csak nem tudom, hány százalékban köszönhető a húsmentességnek és hány százalékban az életkorom növekedésének. Rontani nem rontott, azt biztosan kijelenthetem. Nem vagyok vas-, fehérje- vagy kalciumhiányos.

– Hogy viszonyult a környezeted, mikor váltottál?

 Múló hóbortnak érezték, így nemigen törődtek vele. „Vegetáriánus vagy? Jól van, akkor több kolbász marad nekem.” A szüleim nem örültek a döntésnek, de idővel elfogadták és nekem is készítettek külön ebédet.

– Hogy viszonyulnak az új ismerőseid ahhoz, hogy te vegetáriánus vagy?

 Nagyon változó. Legritkábban az örömöt tapasztalom, ellenben támadás is ritkán ér. Általában kérdezősködnek, érdeklődnek, kicsit élcelődnek, hogy „a növény is érez”, „attól, hogy te nem eszel, még levágják” vagy „és mi van a fehérjével?”, de igyekszem ezeket nem felvenni és személyes bántásként kezelni. Egyébként általában nem hangoztatom, magamtól nem sűrűn beszélek erről. 

– Drágább szerinted így étkezni?

 Nem feltétlenül, nagyon egyénfüggő. Ha étteremben ebédelsz, Veganz termékeket és mindenből a legjobb, legvegánabb készterméket vásárolod, illetve Alpro termékektől, avokádótól, mangótól roskad a hűtőszekrényed polca, akkor igen, drágább. Ellenben, ha magadra főzöl, piacon, zöldségesben vásárolsz alapanyagokat, akkor sokkal olcsóbb. De úgy gondolom, ez így van a húsevéssel kapcsolatban is. Saját tapasztalataimból kiindulva olcsóbb, de nem számottevően, ugyanis így megveszek olyat, amit egyébként húsevőként nem vennék.

– Az iskolai étkeztetésben egyébként ez jól gondolom, hogy nincs megoldva, és nincs rá lehetőség, hogy ilyen menüt kérjen az ember, vagy egyetemen már unblock nincs ilyen ebédlehetőség?

 Alsós koromban voltam utoljára menzás. Egyébként igen, jól gondolod, nincs megoldva kb. semmilyen szinten. Ha az ember nem Budapesten vagy Szegeden, Pécsen, Debrecenben él, saját magának kell megoldani az étkezést, mert nemigen van más lehetősége.

– Hiányzik a hús fogyasztás azért néha?

 Nem különösebben. Az hiányzik, hogy beüljek egy étterembe és gond, kellemetlenkedés nélkül ebédet rendeljek.

– Milyen ételeket szoktál például főzni, hol szoktál vásárolni, vannak kifejezetten ilyen boltok pl. a környezetedben?

 Főzni nagyon sokfélét szoktam/szoktunk, leves és tésztapárti vagyok, szóval sokféle levest, tésztát, lassagnet. Főzünk mindenfélét, az édestől a sósig, a keleti konyhától kezdve az olaszig. Itthon hazai és könnyen beszerezhető alapanyagokból főzünk, tofut, szejtánt csak éttermekben szoktam fogyasztani. Persze, olykor használok sörélesztőpelyhet, növényi tejszínt vagy tejet, de a hétköznapokban a könnyen beszerezhetőségen van a hangsúly. Vásárlás tekintetében semmi extra, nemigen járok bioboltba, legfeljebb, ha valamilyen nagyon speciális dolgot szeretnék, például az említett sörélesztő pelyhet vagy banános növényi tejet, de ez ritka. Zöldséget és gyümölcsöt a piacról vagy zöldségesből, minden mást szupermarketből, az én kedvencem az Aldi, van sok fair trade termékük.

- Gondolom, még a családoddal élsz(?). Ha ők nem vegák, hogy működik nálatok a főzés?

Nem, már nem a családommal élek. :) Egyébként úgy oldottuk és oldjuk meg, amikor itthon vagyok, hogy a levesből mindenki ehessen, másodiknak pedig főzök magamnak vagy főz nekem valaki, s emellett készül egy húsos étel is. Az én családomban nagyon fontos a főzés, mi szinte minden 2. nap főzünk, így nem jelent általában gondot, hogy még egy fogást kell készíteni.

- Abban a városban, ahol laksz (hol is?) vannak olyan éttermek, ahová szívesen jársz és tudsz vegát enni?

Jelenleg Budapesten élek, itt elég sok lehetőségem van, szóval ha nincs időm vagy kedvem főzni, megoldom könnyedén. Budapesten ma már számtalan vegán étterem vagy ételbár van, szemben a vidéki városokkal. Eredendően falusi vagyok, valószínűleg nálunk ezért is fontosabb a főzés, mert mi nem tudunk beülni valahova vacsorázni, de a kisváros, ahova középiskolába jártam, nem tartogatott sok lehetőséget számomra.

A Bepillantó mai részében egy 30 éves anyukával beszélgettem, aki saját bevallása szerint extrém módon odafigyel a táplálkozására, teste karbantartására, edzésre, stb. Kíváncsi voltam, miben nyilvánul ez meg, és miben különbözik ez egy „átlagember” hozzáállásától.

– Először is szeretném megkérdezni, hogy milyen korosztályba tartozol?

30 éves vagyok.

– Miben nyilvánul meg a táplálkozásra való extrém odafigyelésed?

Hát, például elvi okokból nem fogyasztok alkoholt és koffeint – soha, semennyit –, olyannyira nem, hogy például még konyakos meggyet sem. Szintén nem fogyasztok soha semennyi fekete- illetve zöld teát, szintén elvi okokból. Ez nálam afféle belső elhatározás, amelyet még kamaszkoromban (kb. 15-16 évesen) hoztam, amikor elkezdtem tudatosabban tervezni az életemet. Se energiaital, se koffeintabletta, alkoholmentes sörből csak 0,0 %-os, teából csak gyümölcstea. De ezek is ritkán, leginkább ásványvíz, 100%-os gyümölcslevek és teljes tej.

– Az edzés, testedzés mennyire képezi részét az életednek?

Teljesen. Sportvégzettségem van, ha mostanában nem is napi szinten, de közel napi szinten sportolok (most épp terhes vagyok, de amúgy. Előző 2 gyermekünknél az utolsó hetekben is 20 km-eket gyalogoltam 4-5 órás szintidőkkel). Maratonnál hosszabb távokat futok, régebben más sportokat is űztem, azok aztán idővel kikoptak.

– Miért képezi részét az életednek a sport; a kinézet vagy az egészségesség miatt? Miért tartod fontosnak?

Szerintem egy kicsit hiperaktív vagyok. :)) Viccet félretéve: amióta az eszemet tudom, mély igényem van az intenzív mozgásra, nagyon megvisel, ha nincs lehetőségem rá. A pályaválasztásomat is ez befolyásolta. Természetesen a kinézet és az egészség is fontos, de ha nem esne jól a sport, aligha csinálnám ilyen intenzíven. Jó érzés 30 évesen, 2 gyerek után is jól kinézni és egészségesnek lenni: önbizalmat és testi-lelki erőt is ad. Néha meg is döbbenek, hogy mennyire le vannak pukkanva az emberek a napi kávéfogyasztástól pl. Az előző pontnál kifelejtettem, hogy a dohányzást is mélyen ellenzem, soha életemben nem szívtam egyetlenegy szálat sem. További elvem az időben történő felkelés és lefekvés, sosem éjszakázom (leszámítva évi 3-4 éjszakai terepfutást, de ezek kivételek), hiszek abban, hogy az egészséghez a rendezett életvitel is elengedhetetlen.

– Szóval még kamaszkorban kezdődött?

15 éves korom körül kezdtem el tudatosan gondolkodni az élet dolgain, pl. pályaválasztás, család, hány gyereket szeretnék, ilyesmi. Mivel világéletemben egy hiperaktív sportőrült voltam (hivatalosan nem vagyok hiperaktív, csak ilyen örökmozgó, szóval képletesen értem), ekkortájt kezdett megszilárdulni bennem az egészségről alkotott elképzelésem is. Azóta tartom az összes elvet, amit írtam – néhány nem számottevő „félrelépéssel”, amelyeket minduntalan csúfosan meg is bántam. Ne gondolj semmi komolyra, életemben 3 korty alkoholnál többet összesen nem fogyasztottam (tényleg!), de egy éjszakázós korszakom például volt 20 éves korom körül. Rövid, mert megsínylettem és utáltam.

– Volt rád valaki hatással, pl. a családod is odafigyel a testedzésre és étkezésre, vagy saját elhatározás ez a tudatos életmód?

Igen, a férjemmel közösek az elvek, ő ugyanezek mentén él. A gyermekeinknek is ezeket tanítjuk, bár nagyon tanítani nem kell, mert bennük is megvan ugyanaz az igény a sportra, mint bennünk. Ha nem végeznek naponta legalább egy-két óra intenzív testmozgást, nem lehet bírni velük.

– Mit szoktál edzeni és milyen gyakran?

Terepfutok, pár naponta 1 órát (mostanában nem, mert a harmadik gyermekünket várjuk épp). 50-60km a távom, de erre csak havonta, kéthavonta egy alkalommal kínálkozik mód; 6 km/h átlagtempóval szoktam ezeket a távokat megtenni.

– Hova építed be a rutinodba, reggel, délután vagy este?

A szombati hosszú reggel 8 órás indulással amíg tart, amúgy este.

– Milyen társasággal szoktál edzeni, egyedül, vagy baráti körrel?

Egyedül. Társaságban futni nem jó, nincs két ember, akinek azonos lenne a tempója. Meg ki is kapcsol, egyfajta szellemi felfrissülés is ez nekem.

– A korosztályodban szerinted mennyire figyelnek oda az emberek a testedzésre és a táplálkozásra?

Elmennek valami trendi konditerembe tingli-tanglizni, ami nem ér lópikulát se. Azt hiszik magukról, hogy figyelnek rá, közben meg... Hetente pár órácska a futópadon a légkondicionált teremben semmire sem elég, főleg hogy kávéznak, fekete teáznak, nem alszanak eleget stb. Ennek így nincs túl sok értelme.

-  Szerinted milyen hatásai vannak a táplálkozásbeli változtatásnak vagy a testedzésnek az életedre, hangulatodra?

Nagyszerű hatásai vannak! Szellemileg felfrissít, testileg megerősít, kedélyállapotot javít, szépít, megnyugtat, boldoggá tesz. Becsavarodnék a sport nélkül, komolyan. Aki meg a kávét, cigarettát meg ezeket feltalálta, azt le kéne rúgni a Teve-szikláról.

Következő rovatom indításaként (amely ezentúl a Bepillantó címet viseli) úgy gondoltam, különböző emberekkel fogok beszélgetni, interjút készíteni; például orvosokkal, orvosnak tanulókkal, ápolónőkkel, vegánokkal, vegetáriánusokkal, különféle betegséggel küzdőkkel (gluténérzékenyekkel, cukorbetegekkel), az egészséges életmód extrém követőivel, stb. Hiszen ki más beszélhetne őszintébben és a laikusok számára is érthetőbb nyelven, mint azok, akiknek mindez az életük része?

Így tehát ebben a cikkben most egy gluténérzékeny lány életébe nyerünk egy kis bepillantást.

2015 nyarán derült ki a cöliákiám (ez a hivatalos neve). Tüneteim nagyon nem voltak, maximum a több éve fent álló vashiány és vérszegénység. A bátyám révén derült ki, hogy én is érzékeny vagyok, ugyanis Ő pozitív lett a tesztre, és mivel ez genetikai betegség, mindenkit végig szűrtünk, így lettem én is pozitív.

– Milyen hatással van a betegség hétköznapjaidra?

A hétköznapokat meglehetősen megnehezíti, ugyanis mindenre figyelni kell. Még a legelején (a diétának) le kellett cserélni az egész konyhát (deszkák, fakanalak, keverő és tároló tálak, stb). Nincs az, hogyha lemegyek a büfébe, akkor azt veszek, amit szeretnék, így mindennap vinnem kell a kaját (akár suliba, akár munkahelyre).

– Milyen ételeket nem fogyaszthatsz például?

Olyan ételek lettek tabuk, amibe ugye búza-rozs-árpaliszt van, vagy ehhez hasonlók, illetve amiben ugye glutén van. DE igazából bármilyen kaját meglehet csinálni gluténmentesen, úgyhogy nincs akkora gáz.

– Hol szoktál élelmiszert vásárolni? Drágább és nehezebb gondolom a beszerezhetőségük, mint a hétköznapi alapanyagoké. 

Általában neten vesszük meg a szükséges gluténmentes liszteket, ugyanis ott sokkal olcsóbbak, és még házhoz is hozzák. Ezek legtöbbször nagy mennyiségben, 15-20 kg-os kiszerelésben van megvásárolva. Persze, előfordul, hogy nem tudjuk megvenni neten, vagy SOS kell, ilyenkor elmegyünk nagyobb boltokba (bár itt nem mindig találni jó liszteket).

A lisztek ára egyébként a minőségüktől függ. A sima rizsliszt az 500-600 Ft, egy kenyérliszt 1000 Ft körül, míg egy nagyon jó fajta (nincs tele ch-val, nem hízol tőle… stb) 1800 Ft körül van. És itt egy-egy kiló lisztekről beszélünk. Így ha azt vesszük, hogy mi a családban vagyunk 3-an érzékenyek, akkor máris jó drágára jön ki egy hónapra a lisztek ára. Beszerezhetőség nagyvárosban, (Bp.) sok helyen elérhető, ott rengeteg bolt van. Mi (is) megyeszékhelyen lakunk, itt azért kevesebb a lehetőség, de több mint, pl. Karakószörcsökön (több mint a semmi). Vannak külön olyan kisboltok, amik direkt erre specializálódtak, és csak mentes cuccaik vannak, viszont vannak olyan üzletláncok, ahol több terméket is lehet kapni. Mindazonáltal egyszerűbb netről rendelni (mint már fentebb is írtam), mert ott ugye csak a szállításra kell várni, de amúgy szinte egy helyen be tudsz szerezni mindent.

– És mi a helyzet az étterembe/gyorséttermekbe járással? Mire kell odafigyelned, milyen helyeken nem étkezhetsz?

Ha hivatalosan nézzük, akkor egy cölisnek csak olyan helyen szabadna ennie, ahol nem dolgoznak normál búzaliszttel (vagy gluténtartalmú gabonával, gabona liszttel), vagy legalábbis van külön, erre elkerített konyhájuk, teljesen steril konyhaeszközökkel. Budapesten több ilyen étterem is van, viszont pl. Székesfehérváron nincs egy sem, ami 100%-ig garantált étterem. Viszont, egyre több olyan étterem van, ahol készítenek gluténmentes ételt, köztük például gyorskajáldákban is (lásd Meki), viszont ezekben benne van a szennyeződés veszélye.

– Mit szólt a környezeted, mikor kiderült a betegséged? 

Mivel a bátyámnál előbb derült ki, így már megvolt az „előkészítés”. Persze azért sokkolt egy kicsit, hogy innentől konkrétan alig ehetek valamit, de az évek folyamán szépen belerázódik az ember. Az osztálytársaimnak persze fura, hogy nem hívhatnak meg a büfében semmire, illetve nincs az, hogy elmegyünk egy pizzázóba, és eszünk. Amellett, az osztálytársaim mindenre figyelnek, így például azt sem engedik meg, hogy megegyek egy tábla „nyomokban glutént tartalmazhat”-os csokit (vagy legalábbis, hogy egyek belőle),

– És a friss ismeretséged hogy szokott erre reagálni?

Először sokkolja őket, mert „jaj, akkor így semmit nem ehetsz”… De miután elmagyarázom, hogy nem akkora macera, meg csak figyelni kell a dolgokra, stb. már megnyugodnak, hogy akkor nincs akkora „gáz”.

- Az alkoholfogyasztási lehetőségekkel mi a helyzet?

Sör:
A normál világos és barna sörök árpamalátát tartalmaznak, ezért egyiket sem tekinthetjük gluténmentesnek. Vannak kifejezetten gluténmentes megjelölésűek, amelyeknél a gyártók garantálják a 20 ppm alatti gluténszintet (ez alatt szint alatt nevezhető valami gluténmentesnek).

Bor, pezsgő, cider:
A tiszta bor eredendően gluténmentes, így a pezsgők és a ciderek többsége is. Néhány esetben azonban a bor alapú italoknál is figyelnünk kell, mert színezésre, ízesítésre használhatnak glutént tartalmazó összetevőt. Van például olyan cider, amelyet a nevéből adódóan tiszta almabornak is gondolhatnánk, de színezékként árpamaláta kivonatot tartalmaz (az angol cider szó almabort jelent, de sok ilyen nevű ital egészen érdekes összetevőkből áll).

Whisky, vodka, gin, gabonapárlatok, és azokból készült italok:
Korábban ezek az italok tiltólistán voltak, mára azonban megváltozott a megítélésük. A tiszta gabonapárlatokat alapvetően gluténmentesnek tartják, még az allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok és termékek kiemelt jelölését szabályozó Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete is kivételként említi ezeket az italokat.
A fenti gabonapárlatok gyakran búzából vagy rozsból készülnek, de nem minden esetben. A whisky lehet például kukorica alapú, a vodka pedig nagyon ritkán akár krumpliból is készülhet (de a közhiedelemmel ellentétben ez tényleg csak néhány fajtára igaz). Az összetevőkre még ezeknél az utóbbiaknál is érdemes odafigyelni, mert színezésre, ízesítésre használhatnak gluténos alapanyagot.
A gluténos gabonákból készült párlatok a gluténmentességük ellenére is okozhatnak tüneteket. Ezek talán cöliákiás hiperérzékenység, gabonaallergia vagy NCGS miatt fordulnak elő, a pontos okokat nehéz lenne biztonsággal meghatározni, de egyértelmű tapasztalatok vannak ilyen érzékenységekről. Mindenkinek önmagának kell megtapasztalnia, hogy tünetmentesen ihatja-e ezeket az italokat. Azt javaslom, hogy ez ne egy buli legyen, mert kellemetlen, ha ott leszünk rosszul.
Akiknek tüneteket okoznak, azoknak figyelniük kell a gabonapárlatokból készült kevert italokra, koktélokra is. A Baileys például whiskyből készül, a tojáslikőr gyakran vodkából.

Unicum:
A Zwack cég 2015. 06. 19-én írt nyilatkozata szerint mindhárom Unicum gluténmentes.

Rum, konyak, tequila: ezek tiszta változatban gluténmentesek.

Egyébként tudtátok, hogy évről évre többszörösére nő a gluténérzékenység és egyéb táplálék intolerancia előfordulása? Akiknél jelentkezik ez a probléma, hasznos tudni, hogy van is egy Facebook csoport, „Gluténmentes konyha és lisztérzékeny hétköznapok” címmel, ahol többek között tapasztalatokat, recepteket cserélhetnek a tagok.

https://www.facebook.com/groups/287045721344624/

Magyarországon az emberek többsége egyáltalán nem jár rendszeres szűrővizsgálatokra, ami azt jelenti, hogy többek között emiatt sem a megelőzés, hanem már a kialakult problémák kezelése a cél. Ez többek között a  szemészeti vizsgálatokra is igaz, hiszen az iskolából való kikerülés után, amennyiben nincs benne a kötelező munkahelyi egészségügyi vizsgálatokban, a felnőttek nem járnak szemészetre, csak, ha már látásuk jelentősen leromlott.

A modern világban a látásromlás veszélye egyébként igen nagy, hiszen felmenőinkhez képest a XXI. század embere gyakorlatilag az alvásidőt leszámítva szinte nonstop számítógép/telefon/tablet, stb. előtt éli az életét. Bár ezek a mai modern szerkezetek, képernyők nincsenek olyan károsak, mint a régi, katódsugaras kijelzők, még így is fokozzák a felhasználók látásának romlását.

Ámbár erről még a mai napig folyik a vita és igen ellentétesek a vélemények, mindazonáltal kikerültek már a piacra az ún. gamer szemüvegek is, amelyeknek sárgított, enyhén nagyított lencséje a gyártók leírása szerint a káros kék fényt és az UV fényt is blokkolja. Összességében ezekről a termékekről egyébként meglepően pozitív vélemény érkezik, és tény, hogy viselésével kevésbé fárad el az ember szeme egy egész napos irodai munka után, mintha annak viselése nélkül estére már a szemünket dörzsöljük.

A szemészek javaslata szerint egyébként azoknak, akik napjaik nagy részét egyvalamire (tehát pl. monitorra) fókuszálva töltik, érdemes naponta több szünetet is beiktatniuk, amikor szemüket pihentetik vagy tornáztatják. Utóbbi megtehető például a fókusz változtatásával, tehát először koncentráljunk az ablakon kitekintve távoli, majd közeli pontokra.

A jó hír viszont, hogy e-book olvasók esetén már megjelent az e-ink kijelző, ami teljesen szembarát, és a felhasználók számára olyan élményt nyújt, mintha egy igazi könyvet olvasnának. Ezeknek a digitális kütyüknek nincsen saját fényük ami károsítaná a szemet, viszont már LED világítással is kaphatók, és már itt is az érintőkijelzős típusok vették át a vezetést. Sajnos az e-ink kijelző (azaz elektronikus papír) még csak szürkeárnyalatos változatban létezik, ezért számítógépeknél nem alkalmazzák, viszont akik szeretnek tableten, telefonon, notebookon olvasni, azoknak mindenképpen megéri beszerezni egy e-ink kijelzős olvasót, ugyanis a szemünk egészségére megéri odafigyelni. Aki látott már ilyen készüléket egyébként, egyből észreveheti, hogy nem tükröződik, szemünket nem zavarja, tényleg, mintha egy igazi, nyomtatott kiadványt olvasnánk. A kijelző működése kapcsán pedig még érdemes megemlíteni, hogy csak akkor frissít képet és fogyaszt áramot, amikor lapozunk, így akár hetekig vagy hónapokig is kibírja töltés nélkül.

Persze, nem csak ez játszik közre szemünk romlásában, hiszen látásunk és szemünk állapotának meghatározója a genetika és a helyes táplálkozás is. Több európai vizsgálat eredményeként már tudjuk, hogy pl. az omega-3 táplálkozásban gazdag étkezés pozitív hatással van szemünk egészségére, de ezen kívül két hosszú kísérlet is hátunk mögött tudható már, melyben több, mint 50.000 ápoló és orvos bebizonyította, hogy a vaksághoz is vezető súlyos szembetegségnek (sárgatest pusztulásnak) az esélye megnő, ha napi egy doboz vagy ennél több cigarettát szívunk. Ez a sárgatest teszi lehetővé egyébként az olvasást, hogy egyenesen előrenézzünk, vagy az apró részletekre való fókuszálást is.

A XXI. századi ember azonban dohányzik, életének nagy részét számítógép előtt tölti, szabadidejében mobiltelefont néz, táplálkozása helytelen, így világviszonylatban is évről évre nő a szemüveges emberek száma.