Már kb. évtizedek óta húzódik az erős ellentét a „vidékinek” titulált nem budapestiek és a fővárosiak között. Kiváltképp a szabolcsiak és a budapestiek utálják egymást mérhetetlenül, de mennyi ennek az alapja, és mi is váltja ki ezt? A tyúk volt előbb, vagy a tojás? Kemény feladat lesz összeszednem az ide vonatkozó netes kommenteket, de szemezgessünk kicsit, miközben vázolom a helyzetet.

Még néhány éve olvastam egy fórumon, hogy a budapestiek mennyire fel vannak azon háborodva, hogy a „vidékiek elveszik előlük a munkát”, meg különben is minek mennek fel a fővárosba, miért nem maradnak ott, ahova születtek, jó az nekik. Erre a „vidékiek” azt választották, hogy a legtöbb budapestinek derogál elvállalni az egyszerű munkákat (pont, mint külföldön, pl. franciáknál), ezért egyáltalán nem veszik el a munkát, és mindenkinek saját választása, szabad döntése van afelől, hogy hol szeretne élni. Jelen esetben egyébként én ezzel egyet tudok érteni, mert most komolyan, álszentség nélkül tegye fel magában az a bizonyos budapesti ember a kérdést: A vidéki nem jöhet pestre, mert Úristen, elveszi a munkát, meg különben is, de én mehetek külföldre, mert ott majd milyen fasza fizetést kapok? Végül is ez nem ugyanaz? Mi alapján akarnák megtiltani a budapestiek a „vidékieknek”, hogy felköltözzenek, ha egyszer ők maguk is ezt teszik, csak annyi különbséggel, hogy ők külföldre mennek? Íme néhány kommentválogatás, pro-kontra?:

„Csak engem zavar, ha vidékről felköltöznek pestre és a pestiektől elveszik a munkát? Nem arról van szó, nem megkeseredett munkanélküli vagyok, van munkám. Csak bosszantó, hogy azoknak sincs munkájuk akik itt élnek és mégúgy se lesz ha a vidékiek elveszik.”

„Ami munkát az elvállal, aki vidékről feljön, azt a munkát neked is lehetőséged lenne elvállalni. Ha pedig a vidéki felel meg jobban, akkor sem azért lesz, mert ő jött pestre.”

„A jobban megfelelő ember kapja jobb esetben a munkát. Nem a vidékiek veszik el a pestiek elől, hanem a jobban képzettebb/kisebb igényűek a kevésbé képzettek elől. 
A piac már csak ilyen, ebben nem látok semmi rosszat.”

„Még így is Pesten a legalacsonyabb a munkanélküliség. Én is vidéki vagyok, a baráti társaságból többen is kerestünk Pesten boldogulást. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ahol élünk, ott nincs lehetőség, vagy csak nagyon kevés. 
És igazából az se lenne jobb, ha vidéken élnénk segélyből, tekintve hogy azt is a dolgozó emberek fizetnék ki.”

És ha már "vidék":

„Mit jelent az, hogy valaki vidéki? Egy megyeszékhelyen ugyanolyan az élet, mint Budapesten: sok munkalehetőség, kulturális lehetőségek, mozik, színházak, stb. Egy nagyvároshoz képest a környező falvakban élők a "vidékiek. "
Nincs olyan, hogy aki nem pesti, az vidéki! 
Egy pl. debreceni ember mire irigykedne egy pestire? Hogy büdös levegőben él, hogy átlagosan 8 évvel hamarabb meghal, hogy azt hiszi, hogy a lekvár üvegben terem, meg a csirke zacskóban születik? Miért irigykedne bárki is?”

Bár mostanában én úgy látom, vagy legalábbis nem sokára látszani fog majd, hogy talán egyre többen inkább menekülnek az egyébként szinte elviselhetetlenül túlzsúfolt és idegbajos Budapestről a nyugis kisebb városokba (nem vidék!), ahol végre nem kell 3-4-5-6 órákat tömegközlekedni naponta, és az emberek még ismerik a kedvesség, udvariasság és türelem szavakat.

„Ez valahol olyan kölcsönös dolog. Amíg a pesti lenézi a vidékit, addig a vidéki nem lesz oda sem a városért, sem a lakóiért.”

„Valaki már írta, hogy a pestiek bunkók, ez igaz, sajnos. Nem mondom, hogy az összes pesti az, de sokkal fásultabbak, be vannak zárkózva. Lenézik a vidékieket, pedig semmivel se jobbak. Ahol laktam, társasház, ott a szomszéd néninek hiába köszöntél, csak vicsorgott rád aztán elfordult. De az is érdekes volt, mikor betörtek a lakásba és egész nap tárva-nyitva volt a lakásunk, egy szomszéd sem vette a fáradságot, hogy felhívjon. Az ilyenek „vidéken” elképzelhetetlen.”

És a másik oldal? Egy kicsit egoistán...

"Istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni.

Ahogy jönnek a csütörtök tíztől megtartott szemináriumra és már messziről lehet hallani, ahogy a gurulós bőröndjük kereke ugrál a járólapok illesztésénél, én már ilyenkor tudom, hogy ez a nap is el van baszva, jönnek a vidékiek, hömpölyögnek be a terembe, hujjongatva, az ember már a saját gondolatát se hallja.

"Talán az egyik legidegesítőbb dolog az, hogy a vidékiek azt hiszik, hogy ha jól kiismerik budapestet, akkor majd "pestinek" tűnnek. hányszor volt, hogy kérdeztem a telefonban, hogy "na és hol vagy?" és a másik meg mondta, hogy jaja itt vagyok a "Rottenbiller utcában". de az igazi budapesti pont arról ismerszik meg, hogy nem ismeri Budapestet. Mi nem ismerjük ezt a várost. Én szerintem tizedikes koromban voltam először a Kálvinon, az egyetem első évéig azt se tudtam, hogy hol van az Astoria, erre meg Rottenbiller utca, hát a faszom se tudja, hogy hol van. Moszkva tér, óra alatt. Vagy mondjuk, Margit híd, azt azért ismeri mindenki. Na, mindegy. Egyébként ehhez kapcsolódik, hogy a vidékiek nem csak Budapestet ismerik, hanem az egész országot. Én egy borongós őszi napon feleltem Kati néninél a megyeszékhelyekből, de részemről az ország nem Budapesthez tartozó részéről elmondtam, amit tudni szeretnék, mert tényleg, húsz kilométerre Félegyházától, na, ezt most faszom se fogja végiggondolni, meg amúgy is csak egy dolog számít, hogy BKV visz oda, vagy MÁV, aztán onnantól kurva mindegy. Persze, kivétel a Balaton, de az nem is vidék tulajdonképpen, hanem Budapest üdülő külterülete, mert persze vidékiek laknak ott, de budapestiek használják, tehát mintegy nagykövetségként idegen elemet képez a vidék testében."

Nagyon sok véleményt olvasni arról, mennyire parasztnak tartják a budapestiek a „vidékieket” és fordítva. Szerintem erről pedig többnyire azok tudnak nyilatkozni érdemben, akik márpedig „vidékiek”, hiszen ők ismerik mind a két oldalt, jártak itt is, ott is, megvan a tapasztalatuk, míg a budapesti ember szimplán egoizmusból kijelenti, hogy az a tökéletes hozzáállás, amelyet ők gyakorolnak, mindenki más suttyó paraszt, „nézd meg, még beszélni sem tudnak”. Való igaz, hogy rengetegféle tájszólás van Magyarországon, ugyanakkor korántsem biztos, hogy pont Budapesten beszélnek legszebben. Tipikus budapesti nyelvi hiba a nevek elé kerülő „a” betű (a Szabolcs, az Ilonka, a Géza stb…), valamint az „ide” szó nem ismerete. Például a budapesti ember, ha el szeretné kérni tőled a füzetedet, nem azt mondja, hogy „add ide, kérlek”, hanem, hogy „add oda”. És ilyenkor a „vidéki” ember joggal kérdezi: „Jó, de kinek?” Szóval mivel minden nyelvjárásban vannak ilyen hibák, nem hiszem, hogy emiatt olyan nagyon meg kellene szólni egymást, vagy eleve előítéletekkel rendelkezni emiatt.

„Mikor fiatalon felköltöztem Budapestre, egy buliban egy csaj azt kérdezte, hogy "Hogy beszélsz ilyen szépen magyarul? Hogyhogy nincs tájszólásod?" :D Ehhe... A válaszom: "Nálunk is volt a suliban magyar nyelv és irodalom óra." :)”

Találtam közben egy videót, Milyenek a pestiek címmel, sajnos nem tudom beágyazni, de itt meg tudjátok nézni.

A Comedy Centrál humorcsatorna felmérése szerint a következőt írta a honlapján még tavaly nyáron:

"A rögtönzött kutatás kérdőívét majdnem háromszor annyi vidéki töltötte ki, mint budapesti. Ez önmagában nem húzza a gémeskút felé a mérleg nyelvét, tehát egyértelműen még most sem lehet kimondani, hogy ez a vita eldőlt. A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy komoly az ellenszenv a magyar metropolisz lakóival szemben: a vidékiek 10%-a sem lenne pesti, sőt 20%-uk a „fennhéjázó, idegbeteg, tapló piperkőc” választ ikszelte be, amikor a fővárosiakról kérdezték. Ezzel szemben a budapestiek jóval toleránsabbak: a megkérdezettek fele szerint a távoli települések lakói is emberek, csak máshova néz az ablakuk. Azt a választ pedig, mely szerint „kilóg a kapa a szájukból és egy hokedlin ülnek egész nap” mindössze 3%-uk választotta.

A vidéki válaszadók fele tovább erősíti a sztereotípiát, miszerint a fővárosiaknak nagy az arcuk és egyáltalán nem kedvesek. Ezzel szemben a megkérdezett pestieket az égvilágon semmi nem zavarja a vidékiekben, pedig választhatták volna a „pletykás bunkók, akiknek disznóólra nézett a szobájuk” opciót is. De az ócsárolás mellett a féltékenykedés is felüti a fejét a két csoport tagjai között. A falvak és vidéki városok szülöttei 56%-ban a kultúrát, míg a másik tábor képviselői pedig 53%-ban a nyugalmat és a csendet irigylik leginkább.

Az egyértelmű, hogy a plázák egyáltalán nem hiányoznak a fővároson túlról, a vidékiek egyáltalán nem igénylik, hogy a környékükön is bevásárlóközpontok nőjenek ki a földből. A pestiek csupán 17%-a gondolja úgy, hogy a főváros a világ közepe, és egyáltalán nem is érdemes máshova menni. Ezzel a vidékiek is egyetértenek: 16%-uk teljes mértékben meg van elégedve a lakhelyével, és a világért se tenné be a lábát Magyarország legnagyobb városába. Ami a párkeresést illeti, nagy az egyetértés: mindkét tábor úgy véli (61-63%), hogy a leendőbeli partner, akár hottentotta is lehet, azaz teljesen mindegy hová valósi…"
 

Nem tudom. Nekem azért jobban tetszik, amikor nem kell száz órát tömegközlekedni, marad időm magamra, amikor oda tudok menni valakihez zsebkendőt kérni, amikor nem szólnak be, hogy büdös vidéki, ugyanakkor meg tudom érteni azt is, valaki miért szereti jobban a forgatagos fővárost. Kipróbáltam mindkettőt több év viszonylatában, nekem hiányoztak a fák, az erdők, a rengetegek,  a délutáni séták, és csak mert nem Budapest, attól ez még nem vidék. ;) Ami a szórakozást illeti, többre értékelek egy teaházas estét, vagy egy kézműves sörözőt, kirándulást, biciklizést, szalonnasütést a barátokkal, mint egy vad partit, ahol elfog a tömegiszony. Annyi biztos, hogy a két életvitel között ég és föld a különbség. A kisvárosokban több időd jut magadra, nem kell annyit tömegközlekedni, többet lehetsz a családdal, biztonságosabb környezetbent nevelheted fel a gyerekeket, Budapesten mindenki rohan, ideges, kapkod, és hiába a jobb anyagi körülmények, ez mindig valaminek a rovására megy. Persze, akinek az tetszik, az jól jár vele. De úgy látom, lassan már ott is inkább a külvárosi lakások ára emelkedik, talán mindenki próbál kicsit kijjebb vonulni a zajos betonbelvárosból.

Bár, hogy teljesen őszinte legyek, azért Budapesten is sok ismerősöm van, akik egyik napról a másikra élnek, nem tudnak elhelyezkedni, minimálbért keresnek, nincs pénzük ebédre, új ruhára, így azt mondom, azért ott sincs kolbászból a kerítés. Az igaz, hogy ott több álláshirdetés van, de annyival több jelentkező is, míg "vidékről" lassan kifogynak a szakemberek. Úgyhogy idő kérdése csak, hogy meginduljon a "visszavándorlás".

Minden esetre sokat javítana a budapesti összhangulaton, helyzeten, ha ez az ellentét nem éleződne ki ennyire az országon belül, mármint, hogy ki "vidéki", ki "pesti", ki hogy beszél, öltözködik.