Az optimizmus egészséges, a pesszimizmus egészségtelen. Igazából ez már régóta bizonyított, mégis a legtöbb ember egyáltalán nem igyekszik azon, hogy életfelfogását a saját egészségének megőrzése és persze jóléte érdekében átformálja. Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta előadásainak többségén ezzel a témakörrel foglalkozik.

Általa hallottam például, hogy a Harvard Egyetemen végeztek egy optimizmus-pesszimizmus néven elhíresült kísérletet, ahol bebizonyították, hogy a nézőpont, a viszony az élet dolgaihoz befolyásolja az egészségünket is. Egy, a Harvardon végzett évfolyam diákjainál megnézték azt, hogy kb. mi az, ahogy viszonyulnak dolgokhoz, mennyire nyitottak, mennyire terveznek, reménykednek, elképzelik-e magukat 10 évvel később. Ez alapján 2 nézőpont különült el:

• a pesszimisztikus, amelyben az óvatosság, döntési nehézség, dolgok "átrágása", racionális beállítottság, (depresszió) volt jellemző;
• és volt az optimista csoport, akik bátran tekintetek a jövőbe, pozitívabb hozzáállást tanúsítottak az élet dolgaihoz.

Az illetőket, résztvevőket 5 évente szűrték, vizsgálták meg az egészségi állapotuk kapcsán. Érdekes, hogy 5-10-15 év után sem történt semmiféle változás, különbözet nem mutatkozott, míg a kísérleti résztvevők el nem értek a 45. életévükhöz. Itt, amikor már az életük delén járók visszatekintettek életükre, a rezignált, jövőkép nélküli tagok azaz a pesszimisták körében a szív- és keringési zavarok, daganatos betegségek, addikciók és a depresszió szignifikánsan fordult elő, sőt mi több, ebben a csoportban már meghaltak emberek!
Tehát az életközépig olyan sok feladatunk van, hogy ezzel a számvetéssel nem is igen foglalkozunk, de ebben az életszakaszban, amikor már mérlegelünk és visszatekintünk, igenis jelentkeznek a különbségek.

Persze nem ez az egyetlen ilyen vizsgálat, Magyarországon is volt egy koherencia-vizsgálat 10 évre vonatkozóan. Ezek az emberek a koherencia érzés szempontjából (tudom-e tervezni, irányítani a jövőt, biztonságban vagyok-e) kerültek 10 éves megfigyelésre.

A magyar lelkiállapot egyébként eleve depresszív és pesszimista, de a tervezőképes emberek, akik képesek meghatározni életük értelmét, optimistábban viszonyulnak az életükhöz, életük delén jóval egészségesebbek mint pesszimista társaik.

Vizsgálták ezen kívül a súlyos helyzeteket átélő embereket. Viktor Frankl mondja például a Mégis mondj igent az életre! című könyvében, hogy akinek van kiért/miért élnie, az minden hogyant elvisel. A boldogságpszichológiai vizsgálatok is azt igazolják, hogy ha nincs az életünknek értelme, amit mi adhatunk meg neki, akkor a depresszió sötétségébe esünk.

Mi lehet a megoldás? Például az eleve pozitív gondolatok beültetése a fejünkbe, vagy a stressz mozgással való levezetése, kezelése, és persze a beszélgetés. Azzal, ha kibeszéljük (vagy naplónkban kiírjuk) magunkból a gondokat, rengeteg tehertől szabadulunk meg, és nem utolsósorban naplóírásnál pl. kicsit objetívebb rálátást biztosíthatunk magunknak a dolgokra a bejegyzéseket visszaolvasván. Akár szabjunk meg barátainkkal 1 órát, amikor felváltva kipanaszkodjuk magunkat, de napunk többi részében ne a sérelmekre és a panaszra koncentráljunk! Vagy menjünk sétálni, mert a ritmikus mozgás és a természet jó hatással van a lelkünkre, pszichénkre.

Ha nagyon idegesek, stresszesek vagyunk, kipróbálhatjuk azt a gyakorlatot is, hogy álljunk fel, feszítsük meg minden izmunkat, a kezünket szorítsuk ökölbe, majd egy nagy sóhaj kíséretében lazuljunk el. Vagy nevessünk, nézzünk vígjátékot, mert a nevetés bizonyítottan jó hatással van a lelkünkre, testünkre!

Egy másik módszer a fentebb említett pozitív gondolatok beültetése. Ez ébredés után a leghatékonyabb, például egy hétig minden reggel próbáljuk ki, hogy azt mondogatjuk magunknak az ágyban, hogy: ma nagyszerű napod lesz, ma valami jó fog történni veled! Az agyunk, mint egy kisgyerek, akinek meg lett ígérve valami, azon a napon az állításnak megfelelő jeleket fogja keresni, és a negatív dolgokat szinte figyelmen kívül hagyja.

De itt van például az a mondás, hogy "mosolyogj, s a világ visszamosolyog rád". Ebből kiindulva is megállapítható, hogy egymást tudjuk pozitív és negatív irányba is befolyásolni, tehát az optimizmus vagy a pesszimizmus ragadós. A hólabda effektus felhasználásával és a negatív üzenetek leredukálásával a környezetünkre is hatással lehetünk.

Tehát merjünk álmodni, tervezni, meghatározni életünk célját, merjünk kiszabadítani magunkat a racionális fogságból, személyes filozófiánkat létrehozni, higgyünk életünk céljában, terveinkben! Legyen motivációnk, készítsünk élettervet, mert amelyik hajó nem tudja a célt, annak sosincs jó széljárása.

A boldogság 9 furcsa titka videó Bagdy Emőkétől:

Sötétségből a fénybe: megküzdés a depresszióval: