A mai Bepillantóban egy asztmás beteggel beszélgettem. Úgy fest, ma ez már szinte „népbetegség”, mégis mi, akik nem küzdünk vele, nehezen tudjuk beleképzelni magunkat egy asztmás embertársunk helyébe. Bújjunk bele kicsit az ő bőrükbe.

– Mikor derült ki, hogy asztmás vagy?

Elmondásokból tudom, hogy egy éves koromban.

– Mik voltak a kezdeti tünetek, amire felfigyeltetek?

Azt hiszem az, hogy nem kaptam levegőt. Fuldokoltam, sípoltam, de ezeket is csak édesanyám szavaiból tudom.

– Mik most a tünetek?

Most szerencsére tünetmentes vagyok, nagyon ritkán érzem, hogy légszomjam van. Ilyenkor nehezebben veszem a levegőt, mint normális esetben.

– Nem tudjuk, hogy ez mitől alakul ki, jól tudom?

Kétféle asztma létezik. Egyik esetben az asztma tulajdonképpen egy túlérzékenységi reakció, nagyon sok minden kiválthatja – allergia valamilyen pollenre, porra, esetleg megerőltető fizikai munka, érzelmi reakció. A folyamat lényegében egy ördögi kör: a szervezetnek oxigénre van szüksége, az erek összehúzódnak, ami kiváltja a tüdőben a léghólyagok összehúzódását is, de így még kevesebb oxigén jut a szerveztbe, még nagyobb igény lép föl, és így tovább. A válaszaimban erre a fajtára utalok, ezt ismerem testközelből.

A másik fajtája szívelégtelenség talaján alakul ki. A szív nem tudja rendesen ellátni feladatát, nem tudja olyan mennyiségben pumpálni a vért, mint szükséges lenne, ezért a vér úgymond pang a tüdőben, folyadék gyülemlik fel a léghólyagokban, ami akadályozza az oxigén felvételét.

– Mi a különbség az allergia és az asztma között?

Az allergia gyakorlatilag testszerte bárhol felléphet, és igen változatos tüneteket produkál. Kiütések, viszketés, vagy éppen légszomj, az asztma, ételallergia esetén lehet hasmenés is. Az asztmáról pedig az előző kérdésnél beszéltem bővebben.

– Mit kell tenni asztmás roham esetén?

Vannak úgynevezett rohamoldó sprék, ezek gyorsan képesek oldani a simaizom összehúzódását a léghólyagokban és az erekben. Ezek egy percen belül enyhülést hoznak. Ha mégsem oldódik a roham, azt aztmás státusznak nevezzük, és kórházi kezelést igényel. Ilyenkor nagy mennyiségű szteroidot is adnak a betegnek.

– Van-e lehetőség ezek megelőzésére, s ha igen, hogyan?

A rohamokat lehet megelőzni, a kiváltó okokat kell kerülni. Ez minden érintettnél más és más. Jó, ha az érintett ezzel tisztában van.

– Mivel lehet kezelni az asztmát, te mivel kezeled? A gyógyszereken kívül jársz pl. sóbarlangba vagy ilyesmi? Mik a tapasztalataid ezekről?

Van ez sprém, vagyis inhalátorom, Symbicort a neve. Ez fenntartó kezelésre és rohamoldásra is használható, rendszeres inhalálással most tünetmentes vagyok.

Amikor kicsi voltam, és gyakrabban előjöttek a rohamok, jártunk sóbarlangba is. Ez sokat segít a légutak tisztításában. Nagyon emlékszem, mit mondott az akkori doktor nénim: két természetes hely van, ahol az asztmások nagyon jól érzik magukat és még gyógyulnak is, magas hegyek között és tengerparton. Közel laktunk a Magas-Tátrához, sokat kirándultunk ott. Szerintem a hegyi levegő segített nekem, hogy kinőjem a rohamokat, vagyis évekig tünetmentes voltam. Akkor jött elő megint, amikor terhes lettem az első gyerekemmel. A terhesség egy megváltozott élethelyzet, az ilyenek nagyon fel tudják borítani az egyensúlyban levő betegségeket, de ez más téma. Én sajnos annyira befulladtam, hogy a már említett asztmás státusz állt be nálam, és kórházba kerültem. Szteroidot, tüdőtágítót és oxigént kaptam egy hétig. Aztán rendbe jöttem, a kisbabának sem lett semmi baja, de rendszeresen kell használnom az inhalátorom.

– Az asztma gyógyítható vagy csak kezelhető egyébként?

Csak kezelhető egyelőre.

– Milyen nehéz ezzel együtt élni? A hétköznapokban hátráltat valamiben?

Szerintem ez attól függ, kinek milyen súlyos, milyen stádiumú asztmája van. Az enyém, amit tüdőasztmának neveznek orvosi nyelven, megfelelő terápiával és odafigyeléssel gyakorlatilag nem okoz panaszt, nem akadályozza a mindennapi életet. A szívelégtelenség talaján kialakuló asztma (szívasztma) más, ennek több fokozata van súlyosság szerint. Enyhe esetben is követel valamilyen szintű visszafogottságot, mondjuk egy ilyen beteg nem rohangál a lépcsőn. Súlyos esetben már a sík terepen való séta is fulladást vált ki, legsúlyosabb fázisban pedig a beteg már fekve sem kap levegőt, félig ülő testhelyzetben képes csak lélegezni, és a legkisebb megterhelés is lészomjat vált ki.