Tell the Truth

"Mégsem akarok orvos lenni"



Egészség Bepillantó OrvosEgészség Bepillantó Orvos

Egészség Bepillantó Orvos

A mai Bepillantóban egy orvosnak készülő diákot faggattam, aki elmondása szerint a kórházakban tapasztalt negatív élményei hatására úgy döntött, inkább pszichológus szeretne lenni. Szerettem volna megtudni, mik voltak azok a tapasztalatok, és mi is jár pontosan egy mai fiatal fejében pályaválasztáskor.

Miért készültél orvosnak, miért szerettél volna az lenni?

  Bennem már egészen kiskoromban megfogalmazódott, hogy embereken szeretnék segítni a munkám kapcsán, s mivel tündéri gyermekorvosom volt, hamar elhatároztam magam a pálya mellett. Persze, egy gyermek sosem tudhatja, mi áll pontosan egy-egy munka mögött, de ahogy egyre idősebb lettem, egyre inkább érdeklődtem a biológia, azon belül az emberi szervezet működése iránt, és így az elképzelésemhez ez jó megerősítés volt.

– Miért döntöttél máshogy végül? Beszélj kicsit részletesen a tapasztalataidról!

Az első megrendülésem 10. osztályban volt, majd ismét visszatértem eredeti terveimhez mindaddig, amíg végzősként részt nem vettem egy boncoláson. Ott feküdt előttem egy ember, aki ugyanúgy a nagyszülőm, a szülőm, a testvérem, a szomszédom vagy akár én is lehettem volna. Hiába, abban a korban voltam (és vagyok), amiben folyamatosan szembesülök az élet valódi oldalával és igen, ez nagyon megrendítő. Persze, mondhatnánk, hogy nem muszáj patológusnak lennem, de sajnos az orvosi képzés igen szerves részét teszi ki a boncolás, a medikusok első évtől kezdve heti több alkalommal vesznek részt boncoláson, majd végzik ők is. Minthogy megrendültem, de az érdeklődésem nem veszett el, elkezdtem dolgozni a kórházban ápolóként. Sajnos, ez nemhogy megerősített volna az elképzelésemben, hanem teljesen elvesztettem általa a motivációmat. Aki az egészségügyben dolgozik, hozzá kell szoknia, hogy esetként kezelje a betegeket; hogy meghalnak a kezei közt a betegek; hogy a beteg, aki tegnap még vidám, életerős és tünetmentes volt, tegnapról mára teljesen leépült vagy akár életét vesztette. Ehhez nem mindenki tud hozzászokni, köztük én sem.
Tehát így történt, hogy ismét döntés elé kerültem a jövőmet illetőleg.

Miért döntöttél végül a pszichológia mellett, mitől gondolod, hogy ez jobb lesz?

A szándék, hogy segítsek az embereken, megmaradt, s ezen a vonalon szerettem volna továbbmenni. Sokáig nem akartam pszichológiával foglalkozni, én mindig magamban szerettem lerendezni a lelki problémákat, de rájöttem, nem mindenki képes erre. Lelkiekben ez is embert próbáló, de a betegség lefolyása, a kezelés mégsem annyira radikális, mint egy fizikai betegségnél, nem én döntök egy ember élete felett egy műtét kapcsán. Emellett ha belegondolok, mindig érdekelt, mi van az emberekkel, szívesen meghallgattam mások gondolatait, szívesen adtam tanácsot, szóval úgy gondolom, adott a lehetőség. 

Egészség Bepillantó Orvos

- Mit gondolsz, kik mennek manapság orvosnak, pszichológusnak? Gyakori a kivándorlás a csoporttársaknál?

 Szerintem nem lehet általánosítani, a mi osztályunkból sokan készültek orvosnak, ebből jelenleg kettő maradt az eredeti elképzelésnél, de náluk inkább az érdeklődés, mintsem a segítőkészség volt a meghatározó pályaválasztásnál, el tudom képzelni, hogy ők (is) kutató irányba mennek majd tovább. Voltak, akiknél szülői nyomás formálta a továbbtanulási szándékot, megint mások hozzám hasonlóan segíteni szerettek volna. S ezeken az eseteken felül is biztosan számtalan példát találnánk arra, ki miért tanul(t) orvosnak. Pszichológiánál hasonlókat tudnék említeni, bár ha jobban belegondolok, ott egy kicsivel az érdeklődés, a lelki folyamatok ismerete, a miértek megválaszolásának szándéka meghatározóbb, mint segítő szándék, a gyógyítás. 

Te itthon szerettél volna/szeretnél praktizálni?

 Nem tudom. Sokszor képzeltem el a jövőmet, olykor külföldön, olykor itthon, most mégsem tudom, mit szeretnék majd. Szeretem az anyanyelvünket, az országot, itt nőttem fel, itt van a családom, mégsem tartom kizártnak, hogy külföldre költözzek néhány évre. Nem a fizetés, a megélhetés, a politikai helyzet milyensége végett, egyszerűen kíváncsiságból és kalandvágyból.

– Mit gondolsz a mai pszichológusok/másmilyen orvosok helyzetéről itthon és külföldön?

 Itthon éltem és tapasztaltam, tehát a külföldiről nem tudok nyilatkozni. Mind az orvosok, mind a pszichológusok társadalmilag megbecsültek, s mindenféle magánpraxis vagy hálapénz nélkül meg tudnak élni a fizetésükből. A munkájukhoz mérten alulfizetettek, de azért mégsem nyomorognak, sőt. Ám emellett nagyon sokat kell dolgozniuk, nagyon túlterheltek, nem is csodálom, hogy sokan befásulnak. Ápolóként a neurológián dolgoztam, ahol este hattól reggel hatig 20-30 betegre egyetlen orvos volt, s magában a kórházban is ő személyesítette meg az egyetlen neurológust. A pszichológusok, akik nem magánrendelésben dolgoznak, szintén túlterheltek, egy-egy betegnek akár csak többhetente tudnak időpontot adni, ami nem túl célravezető egy komoly betegség esetén. Szóval, ha engem kérdezel, kevesebb munkát és magasabb bért adnék nekik, hogy éreztessem a munkájuk fontosságát és a megbecsülésüket.

- Mit tanácsolnál azoknak, akik eljátszadoznak az orvosi pálya gondolatával?

Ha valakit érdekel, akkor hajrá. Ellenben tudni kell, hogy az egyetem nagyon-nagyon nehéz, nagyon sokat kell seggelni, s mire szakos orvos lesz valakiből, az több, mint 10 évet is igénybe vezet, csúszás nélkül. Ha valaki nem szeret tanulni, nem ajánlom, mert egyetem után is folyamatosan tanulni, képezni kell magad, mondhatnánk, hogy élethosszig tartó tanulást jelent az orvosi hivatás. Ezenkívül nem szabad undorodni, az emberi élethez kapcsolódó folyamatokat épp olyan természetesnek kell kezelni, mint amilyen is. Ezenkívül számolni kell azzal, hogy ez egy nagyon felelősségteljes munka, itt mindig nagyon kell figyelni. Nagyon sok panaszkodást, problémát kell majd végighallgatni, sok életutat végigkövetni, amihez kell egyfajta szociális érzékenység, de emellett tudni kell függetleníteni magad a munkád során, szóval summa summarum, nagyon összetett, hogy mi minden szükségeltetik hozzá, de mégis azt mondom, hogy akit érdekel, aki érzi magában az elhivatottságot, az vágjon bele. Ha valaki nem gondolja elég komolyan, már az emelt érettségiig sem fog eljutni, szóval egyetemig általában tényleg azok jutnak el, akiket igazán érdekel. :D

 

Tovább
0

Önkéntesség - Hogyan válassz?



Önkéntesség Tanácsok

Önkéntesség vagy kötelező közösségi szolgálat? Hogyan válassz, vagy hogyan válassz jól? Mi lehet számodra a megfelelő hely, a megfelelő foglalatosság? Ebben a videóban végre választ kaphattok a kérdésietekre, hiszen megígértem, hogy új rovatomban ezzel a kérdéssel fogok majd foglalkozni a Labor Café (és videóik) segítségével/együttműködésével. ;)

Tovább
0

Egy vegetáriánus élete



Egészség Bepillantó Vegetáriánus

A vegetáriánusok a vegánokkal ellentétben más állati eredetű ételt, vagyis tojást és tejterméket azért fogyasztanak. A mai Bepillantóban egy vegetáriánust faggattam az étkezéséről, indíttatásáról, életviteléről.

– Mióta vagy vegetáriánus?

Napra pontosan 2014. október 20.-a óta. 

Miért döntöttél úgy, hogy vega leszel?

 Kicsit banálisan hangzik, de aki ismer, tudja, mennyire odavagyok Paul McCartney-ért. Az említett októberi napon is véletlenül találtam rá egy videójára. Ebben a videóban a veganizmusról beszél, meg is mutatom, beszéljen helyettem a videó:

A videóban bemutatottak által úgy érzem, én ehhez nem szeretnék hozzájárul a későbbiekben,  ugyanis enélkül is teljes értékű életet lehet élni, szóval azóta nem ettem húst. Nálam minden tekintetben etikai okokra vezethető vissza az életmódváltás, ami azóta már a teljes növényi alapú étrend felé mutat.

- Könnyen ment az átállás?

A vegetáriánus életmódra könnyen átáll az ember, tejtermékek mindenütt találhatóak, az éttermek is jobban nyitottak a vegetáriánus életmód felé. A teljes növényi átállás már nem ilyen egyszerű sajnos, sokkal több utánajárást, kutakodást, kísérletezést igényel.

– Miben változott szerinted az egészségi állapotod, mióta vegetáriánus vagy?

 Lényegesen nem változott, azt hiszem. A váltás időszaka a tinédzserkorom közepe volt, így sok változás annak lezárulásával ment végbe, így nem tudnám helyesen megítélni, mi köszönhető a vegaságomnak. A testtömegem nem változott, változáson az arcbőröm, a körmeim, illetve a hajam ment keresztül, pozitív irányban, csak nem tudom, hány százalékban köszönhető a húsmentességnek és hány százalékban az életkorom növekedésének. Rontani nem rontott, azt biztosan kijelenthetem. Nem vagyok vas-, fehérje- vagy kalciumhiányos.

Hogy viszonyult a környezeted, mikor váltottál?

 Múló hóbortnak érezték, így nemigen törődtek vele. „Vegetáriánus vagy? Jól van, akkor több kolbász marad nekem.” A szüleim nem örültek a döntésnek, de idővel elfogadták és nekem is készítettek külön ebédet.

Hogy viszonyulnak az új ismerőseid ahhoz, hogy te vegetáriánus vagy?

 Nagyon változó. Legritkábban az örömöt tapasztalom, ellenben támadás is ritkán ér. Általában kérdezősködnek, érdeklődnek, kicsit élcelődnek, hogy „a növény is érez”, „attól, hogy te nem eszel, még levágják” vagy „és mi van a fehérjével?”, de igyekszem ezeket nem felvenni és személyes bántásként kezelni. Egyébként általában nem hangoztatom, magamtól nem sűrűn beszélek erről. 

Drágább szerinted így étkezni?

 Nem feltétlenül, nagyon egyénfüggő. Ha étteremben ebédelsz, Veganz termékeket és mindenből a legjobb, legvegánabb készterméket vásárolod, illetve Alpro termékektől, avokádótól, mangótól roskad a hűtőszekrényed polca, akkor igen, drágább. Ellenben, ha magadra főzöl, piacon, zöldségesben vásárolsz alapanyagokat, akkor sokkal olcsóbb. De úgy gondolom, ez így van a húsevéssel kapcsolatban is. Saját tapasztalataimból kiindulva olcsóbb, de nem számottevően, ugyanis így megveszek olyat, amit egyébként húsevőként nem vennék.

Az iskolai étkeztetésben egyébként ez jól gondolom, hogy nincs megoldva, és nincs rá lehetőség, hogy ilyen menüt kérjen az ember, vagy egyetemen már unblock nincs ilyen ebédlehetőség?

 Alsós koromban voltam utoljára menzás. Egyébként igen, jól gondolod, nincs megoldva kb. semmilyen szinten. Ha az ember nem Budapesten vagy Szegeden, Pécsen, Debrecenben él, saját magának kell megoldani az étkezést, mert nemigen van más lehetősége.

– Hiányzik a hús fogyasztás azért néha?

 Nem különösebben. Az hiányzik, hogy beüljek egy étterembe és gond, kellemetlenkedés nélkül ebédet rendeljek.

Egészség Bepillantó Vegetáriánus

– Milyen ételeket szoktál például főzni, hol szoktál vásárolni, vannak kifejezetten ilyen boltok pl. a környezetedben?

 Főzni nagyon sokfélét szoktam/szoktunk, leves és tésztapárti vagyok, szóval sokféle levest, tésztát, lassagnet. Főzünk mindenfélét, az édestől a sósig, a keleti konyhától kezdve az olaszig. Itthon hazai és könnyen beszerezhető alapanyagokból főzünk, tofut, szejtánt csak éttermekben szoktam fogyasztani. Persze, olykor használok sörélesztőpelyhet, növényi tejszínt vagy tejet, de a hétköznapokban a könnyen beszerezhetőségen van a hangsúly. Vásárlás tekintetében semmi extra, nemigen járok bioboltba, legfeljebb, ha valamilyen nagyon speciális dolgot szeretnék, például az említett sörélesztő pelyhet vagy banános növényi tejet, de ez ritka. Zöldséget és gyümölcsöt a piacról vagy zöldségesből, minden mást szupermarketből, az én kedvencem az Aldi, van sok fair trade termékük.

- Gondolom, még a családoddal élsz(?). Ha ők nem vegák, hogy működik nálatok a főzés?

Nem, már nem a családommal élek. :) Egyébként úgy oldottuk és oldjuk meg, amikor itthon vagyok, hogy a levesből mindenki ehessen, másodiknak pedig főzök magamnak vagy főz nekem valaki, s emellett készül egy húsos étel is. Az én családomban nagyon fontos a főzés, mi szinte minden 2. nap főzünk, így nem jelent általában gondot, hogy még egy fogást kell készíteni.

 

- Abban a városban, ahol laksz (hol is?) vannak olyan éttermek, ahová szívesen jársz és tudsz vegát enni?

Jelenleg Budapesten élek, itt elég sok lehetőségem van, szóval ha nincs időm vagy kedvem főzni, megoldom könnyedén. Budapesten ma már számtalan vegán étterem vagy ételbár van, szemben a vidéki városokkal. Eredendően falusi vagyok, valószínűleg nálunk ezért is fontosabb a főzés, mert mi nem tudunk beülni valahova vacsorázni, de a kisváros, ahova középiskolába jártam, nem tartogatott sok lehetőséget számomra.

     

    Tovább
    0

    Önkéntesnek lenni szuper dolog

    

    Adomány  Önkéntesség Önkénteskedés

    „Vedd ki belőle a részed, tedd hozzá a magadét!” szól a Tabupláza Alapítvány mottója. Nyíregyházi adománykávézójuk, a Labor Café önkéntes alapon működik, és becsületkassza várja a betérőket sok-sok szeretettel és programmal megfűszerezve. De vajon működik manapság egy ilyen kezdeményezés? Hogyne! Nyilván nem könnyű a kezdés, és rengeteg nehézségbe ütközik az ember – ahogy arról az oldalukon is bővebben olvashatunk -, mégis: van remény. Öröm látni, hogy nem csak Budapesten lehet egy ilyen helyet működtetni, hanem egy kisebb városban is igazi közösségé lehet összekovácsolni a fiatalokat és idősebbeket egyaránt.

    Adomány  Önkéntesség Önkénteskedés

    Az olyan programok által, mint a különféle koncertek, fellépések, társasjátéknap, filmklub, érdekesebbnél érdekesebb tréningek, beszélgetések, szakkörök, meditációs órák stb., mindenki megtalálja a neki való helyet, ahová befészkelheti magát. Különösen nehéz például barátokra szert tenni húszas-harmincas éveinkben egy kivándorlási problémával küszködő országban/városban, egy ilyen hely azonban nagyszerű opciót nyújt új ismerősök szerzésére (is). Talán nem olyan meglepő, hogy a fiatalabbak (tizenévesek) sokkal nyitottabban állnak a kérdéshez, sokan szívesen teljesítik 50 órás kötelező közösségi szolgálatukat egy barátságos társaságban, de az idősebb (akár hatvanas-hetvenes) korosztály is kezdi már felfedezni az ebben rejlő lehetőségeket. Hiszen mi lehet felemelőbb annál, amikor adunk és kapunk? Amikor megosztjuk, amink van, és közben szuper jól szórakozunk a közös tevékenységek által. Talán minden városba kéne egy olyan hely, ahová a szülők szívesen engedik el a gyerekeiket, mert tudják, hogy nem kell őket félteni, és értelmes, tartalmas elfoglaltságokkal tölthetik idejüket többek között felelős felnőttek társaságában. Hiszen ebben a mai, internetre orientálódott társadalomban is megvan az igény a személyes kontaktra, ismerkedésre, beszélgetésre, nevetésre, játékra, a közös munkára. Mert van egy része az embereknek, akik nem szeretnének elidegenedni társaiktól, mert a magány, a bezárkózás bizony gyakran a depresszió (a XXI. század népbetegségének) melegágya.

    A Labor Café bátran buzdítja az embereket a programokon való részvételre vagy azok szervezésére, mi több, hasznos tanácsokkal is ellátnak videóikban az önkénteskedéssel kapcsolatban is. Új rovatomban ezeket a videókat igyekszem majd elhozni nektek, hogy bővebben is megismerkedjetek a témával. Például mit adhat nektek az önkéntesség, hogyan kell hozzáállni, különféle tippek és tanácsok, de információt nyerhetünk az önkéntesség működésével, a szerződéssel vagy a juttatásokkal kapcsolatban is. Kalandra fel!

    Tovább
    0

    Egészséges életmód harmincas korban? Hogyan?

    

    Egészség Bepillantó Interjú

    A Bepillantó mai részében egy 30 éves anyukával beszélgettem, aki saját bevallása szerint extrém módon odafigyel a táplálkozására, teste karbantartására, edzésre, stb. Kíváncsi voltam, miben nyilvánul ez meg, és miben különbözik ez egy „átlagember” hozzáállásától.

    – Először is szeretném megkérdezni, hogy milyen korosztályba tartozol?

    30 éves vagyok.

    – Miben nyilvánul meg a táplálkozásra való extrém odafigyelésed?

    Hát, például elvi okokból nem fogyasztok alkoholt és koffeint – soha, semennyit –, olyannyira nem, hogy például még konyakos meggyet sem. Szintén nem fogyasztok soha semennyi fekete- illetve zöld teát, szintén elvi okokból. Ez nálam afféle belső elhatározás, amelyet még kamaszkoromban (kb. 15-16 évesen) hoztam, amikor elkezdtem tudatosabban tervezni az életemet. Se energiaital, se koffeintabletta, alkoholmentes sörből csak 0,0 %-os, teából csak gyümölcstea. De ezek is ritkán, leginkább ásványvíz, 100%-os gyümölcslevek és teljes tej.

    – Az edzés, testedzés mennyire képezi részét az életednek?

    Teljesen. Sportvégzettségem van, ha mostanában nem is napi szinten, de közel napi szinten sportolok (most épp terhes vagyok, de amúgy. Előző 2 gyermekünknél az utolsó hetekben is 20 km-eket gyalogoltam 4-5 órás szintidőkkel). Maratonnál hosszabb távokat futok, régebben más sportokat is űztem, azok aztán idővel kikoptak.

    – Miért képezi részét az életednek a sport; a kinézet vagy az egészségesség miatt? Miért tartod fontosnak?

    Szerintem egy kicsit hiperaktív vagyok. :)) Viccet félretéve: amióta az eszemet tudom, mély igényem van az intenzív mozgásra, nagyon megvisel, ha nincs lehetőségem rá. A pályaválasztásomat is ez befolyásolta. Természetesen a kinézet és az egészség is fontos, de ha nem esne jól a sport, aligha csinálnám ilyen intenzíven. Jó érzés 30 évesen, 2 gyerek után is jól kinézni és egészségesnek lenni: önbizalmat és testi-lelki erőt is ad. Néha meg is döbbenek, hogy mennyire le vannak pukkanva az emberek a napi kávéfogyasztástól pl. Az előző pontnál kifelejtettem, hogy a dohányzást is mélyen ellenzem, soha életemben nem szívtam egyetlenegy szálat sem. További elvem az időben történő felkelés és lefekvés, sosem éjszakázom (leszámítva évi 3-4 éjszakai terepfutást, de ezek kivételek), hiszek abban, hogy az egészséghez a rendezett életvitel is elengedhetetlen.

    – Szóval még kamaszkorban kezdődött?

    15 éves korom körül kezdtem el tudatosan gondolkodni az élet dolgain, pl. pályaválasztás, család, hány gyereket szeretnék, ilyesmi. Mivel világéletemben egy hiperaktív sportőrült voltam (hivatalosan nem vagyok hiperaktív, csak ilyen örökmozgó, szóval képletesen értem), ekkortájt kezdett megszilárdulni bennem az egészségről alkotott elképzelésem is. Azóta tartom az összes elvet, amit írtam – néhány nem számottevő „félrelépéssel”, amelyeket minduntalan csúfosan meg is bántam. Ne gondolj semmi komolyra, életemben 3 korty alkoholnál többet összesen nem fogyasztottam (tényleg!), de egy éjszakázós korszakom például volt 20 éves korom körül. Rövid, mert megsínylettem és utáltam.

    Egészség Bepillantó Interjú

    Volt rád valaki hatással, pl. a családod is odafigyel a testedzésre és étkezésre, vagy saját elhatározás ez a tudatos életmód?

    Igen, a férjemmel közösek az elvek, ő ugyanezek mentén él. A gyermekeinknek is ezeket tanítjuk, bár nagyon tanítani nem kell, mert bennük is megvan ugyanaz az igény a sportra, mint bennünk. Ha nem végeznek naponta legalább egy-két óra intenzív testmozgást, nem lehet bírni velük.

    Mit szoktál edzeni és milyen gyakran?

    Terepfutok, pár naponta 1 órát (mostanában nem, mert a harmadik gyermekünket várjuk épp). 50-60km a távom, de erre csak havonta, kéthavonta egy alkalommal kínálkozik mód; 6 km/h átlagtempóval szoktam ezeket a távokat megtenni.

    – Hova építed be a rutinodba, reggel, délután vagy este?

    A szombati hosszú reggel 8 órás indulással amíg tart, amúgy este.

    – Milyen társasággal szoktál edzeni, egyedül, vagy baráti körrel?

    Egyedül. Társaságban futni nem jó, nincs két ember, akinek azonos lenne a tempója. Meg ki is kapcsol, egyfajta szellemi felfrissülés is ez nekem.

    A korosztályodban szerinted mennyire figyelnek oda az emberek a testedzésre és a táplálkozásra?

    Elmennek valami trendi konditerembe tingli-tanglizni, ami nem ér lópikulát se. Azt hiszik magukról, hogy figyelnek rá, közben meg... Hetente pár órácska a futópadon a légkondicionált teremben semmire sem elég, főleg hogy kávéznak, fekete teáznak, nem alszanak eleget stb. Ennek így nincs túl sok értelme.

    -  Szerinted milyen hatásai vannak a táplálkozásbeli változtatásnak vagy a testedzésnek az életedre, hangulatodra?

    Nagyszerű hatásai vannak! Szellemileg felfrissít, testileg megerősít, kedélyállapotot javít, szépít, megnyugtat, boldoggá tesz. Becsavarodnék a sport nélkül, komolyan. Aki meg a kávét, cigarettát meg ezeket feltalálta, azt le kéne rúgni a Teve-szikláról.

    Tovább
    0