Tell the Truth

Nem zuhanyzol minden nap?



Egészség

Az egészséges életmód egyik velejárója szerintem a napi zuhany, tisztálkodás megléte. Sokan azonban még manapság sem tartják ezt be, sőt, több meg nem nevezett magyar YouTuber is felvállalta egy-egy videójában, hogy ő bizony nem zuhanyzik minden nap, ráadásul legnagyobb meglepetésemre ez esetben két nőről beszélünk. Persze, a férfiakat sem kell ilyen téren "félteni", hiszen vannak, akik "vagányan" fel is vállalják, hogy ők bizony jó, ha heti kétszer kerülnek a víz alá, az aznap már használt alsógatyáik/zoknijaik újrahasznosításáról már nem is beszélve. Vannak, akik ilyenkor a szingliségre hivatkoznak (persze sokan párkapcsolatban se figyelnek erre), de elsősorban nem magunk miatt kéne tisztálkodnunk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? (És félreértés ne essék, itt most nem azokról beszélek, akik nem fürdenek, de zuhanyoznak azért, hanem azokról, akik egyáltalán semelyiket sem végzik el x napig.)

Egészség

Régebben mondjuk, mielőtt a vízvezetékhálózat széleskörűen elterjedt volna, egyáltalán nem dívott a napi fürdés (hiszen nem is volt egyszerűen kivitelezhető vizet forralni vagy hideg vízben mosdani, stb.), sőt, annak idején az illatokra/szagokra sem fordítottak különösebb figyelmet az emberek. A testszagot az élet természetes velejárójának tartották.

Sokan manapság is úgy tartják, hogy a bőrük egészségének szempontjából nem javasolt ezt túlzásba vinni, azonban a kórokozók miatt is létfontosságú lenne testünk megfelelő higiéniai karbantartása. Dr. Szalai Zsuzsanna, a Heim Pál Gyermekkórház gyermekbőrgyógyász főorvosa szerint például:

"Félreértésen alapszik, hogy a bőrnek káros lenne a mindennapi fürdés. A napi tisztálkodó zuhany elengedhetetlen."

Azért bennem felmerül az a csöppet sem burkolt ám annál költőibb kérdés, hogy azok az emberek, akik tényleg nem tisztálkodnak megfelelően napi rendszerességgel, mégis hogyan élnek nemi életet? Vagy ennyire ne lennének figyelmesek párjukkal szemben (sem)?

A másik verzió, ami persze máris haladás, de felvet némi problémát, ha a többség éjszaka él nemi életet, ez pedig: a csak reggeli zuhany. Egy egész napos izzasztó, fárasztó, tömegközlekedős, szmogos stb. nap után csak úgy befekszenek a tiszta ágyneműbe, aztán kezdődhet az "intim akrobatika"? Ez csak számomra hangzik - hogy mást ne mondjak -, furcsán? És akkor anélkül, hogy túl mélyen belemennék a részletekbe, azért gondoljunk csak bele, hogy közben az elfogyasztott tápanyagok távoznak is a testünkből, és ezen testrészeink tisztítása különösen fontos lenne.

Esetleg még él egy olyan elképzelés a fejemben, mely szerint valaki nem zuhanyzik, de azért a fontosabb részeket megmossa, de most komolyan egyszerűbb ez, mint egy 5-10 perces vízsugár alatti (tusfürdős/szappanos!) teljes felfrissülés? Ráadásul tapasztalatom szerint a zuhany alatt sokkal könnyebben űződik a stressz és váltunk át a melós igavonásból otthoni üzemmódba. De most akkor 2018-ban is még ott tartunk, hogy ilyen tekintetben még az Ókori Róma is fejlettebbnek számított? Annyira rohanó világban élnénk, hogy már a saját testünkre sincs elég időnk?

Egészség

Tovább
0

Migrén ellen nőknek



Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Isten megátkozta, akarom mondani, megáldotta a nőket többszörösen is. Mint ilyen, a migrén is sokkal gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Hogy miért, és mi lehet erre a megoldás, mi az, ami használ és mi az, ami kerülendő - szerény, több éves szenvedős tapasztalatom szerint -, erre ígérem, ki fogok térni.

Kedves migrén-mentes olvasóim számára szeretném előtte azonban szemléltetni, milyen érzés is a migrénes fejfájás. Amikor az embert megtalálja a drága, várva-várt fájdalom, legszívesebben egész nap csak feküdne a sötét szobában és fetrengene az ágyban (fejét szorítva két kézzel), mert zavarja a fény, a hang, meg úgy kábé bármi. Ha a migrén nagyon erős, akkor bizony valóban ez a helyzet, és még arra sem vagyunk képesek, hogy a konyháig elmenjünk egy gyógyszertért. Meg úgy egyáltalán milyen gyógyszerért? A nagy többség egyenesen semmit sem ér, a kávét is hiába öntjük le literszámra a gyomrunkba, nem sok hatása van. Márpedig élni és dolgozni kell, és jó lenne mindezt nem úgy tenni, hogy közben arról fantáziálunk, hogy egy baltával kettéválasztjuk a fejünket, vagy tulajdon kezünkkel tépjük ki az egyik szemünket a helyéről, esetleg csavarhúzót döfünk az orrunkba. Mert őszintén szólva, szerintem a migrénesek nagy többsége pontosan ilyen dolgokat vizualizál a fájdalomtól kábultan.

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Ez a fejfájás egyébként féloldali, tehát csak az egyik oldali szemed, orrod, halántékod, tarkód fáj, de az nagyon. Az okára nem igazán sikerült az orvosoknak rájönni, és tartós megoldásról sem igen tudnak.

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Én ez alatt a pár év alatt bizony már mindent kipróbáltam. Voltam koponya CT-n, fogorvosnál kicseréltetni az amalgám töméseimet (bizony, a fejfájás egyik oka ez is lehet), a szemem sem romlik, használok orrcseppet (mivel ilyenkor az ember orra is eldugul és fáj), de semmi. Anélkül, hogy gyógyszerreklámba mennék át, megemlíteném, hogy az orvosom felírt egyet, ami viszont egyrészt csak vényre kapható, másrészt mindamellett, hogy segít a fájdalmon, a gyomornak egyáltalán nem tesz jót - és egy olyan ember, aki eleve fekélyre hajlamos, nem biztos, hogy örül egy ilyen választásnak. Summa summarum, mostanában ha fáj a fejem, én a por Ketodexet használom, és köszönöm szépen, tökéletesen bevált. Viszont most már közel sem fáj annyit a fejem, mint régen, mert megtaláltam az én migrénes fejfájásom okát.

Egy kicsit utánanéztem jó fél éve, hogy miért is gyakoribb a migrén nőknél, és azt olvastam, hogy "a hormonális faktoroknak tudható be." Ez nem mindenkinél van így, viszont én észrevettem, hogy (bocs, srácok, ha olvastok), a ciklusommal a migrénes fejfájás összefüggésben van. Tehát például eleve sokat fájt a fejem, de menstruációkor meg aztán pláne, és egész héten, végig! Kutakodtam tehát a neten, és azt is olvastam, hogy az orális fogamzásgátlók (tabletták) is hatással lehetnek a migrénre, avagy azok miatt is kialakulhat. Na itt álljunk csak meg! Amikor ez tudatosodott bennem, no meg az, hogy akkor évek óta szedtem már a bogyót, ledöbbentem. És végül is mivel láttam összefüggést a hormonális változás és a migrénes fejfájásom között, rájöttem, hogy több mint valószínű, hogy itt van a kutya elásva. Mivel egyébként is épp szakítottam akkori párommal és jó ideig nem terveztem új kapcsolatot, úgy döntöttem, abbahagyom a fogamzásgátló szedését (ha majd megint szedni szándékozom, előtte egyeztetek a nőgyógyásszal és talán megpróbálkozom másik gyógyszerrel).

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Szóval ez most nem humbug, de most már fél éve nem szedek fogamzásgátlót, és szinte teljesen megszűntek a panaszaim. Most már csak és kizárólag menstruációkor fáj a fejem (persze, mondom, a nők meg vannak áldva, mit nekünk a hát- és hasfájás mellé egy "kis" migrén is). Azokon a napokon pedig szerencsére a gyógyszer elmulasztja, de nagyon nem mindegy, hogy egyébként a hétköznapjaimat végre normálisan és legfőképp migrénmentesen tudom tölteni.

Ezt a cikket tehát azért írtam meg, hogyha te is nő vagy, migrénes fejfájással küzdesz, és látsz összefüggést a hormonszinted és a migréned között, és mindemellett fogamzásgátlót szedsz, valószínűleg most nyújtottam át neked a megoldás kulcsát. (Persze, nem mindenkinek ezzel van összefüggésben, mert ott lehetnek az élelmiszerek hatásai, a stressz, stb., de biztos vagyok benne, hogy nagy többségünknél itt a gond.) No meg ott, hogy senki sem szeret óvszerrel szexelni, mi pedig közben tönkrevágjuk a szervezetünket. Ki tudja, hosszú távon ennek milyen hatásai lesznek?

Vajon a fogamzásgátló fel tud egyáltalán teljesen szívódni, vagy visszakerülve az ivóvizünkbe ez is az egyik oka annak, amiért a férfiak nőiesebbek lettek, a kislányok pedig hamarabb érnek testileg?

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Tovább
0

Kapcsolati börtön?



Börtön… egy kapcsolat? Börtön… a szingliség? Börtön az elméd, az agyad, a szíved és a lelked, amikor szenvedsz? Amikor egy rossz kapcsolatban vagy? Vagy amikor már szakítottál, és magányosnak érzed magad? Börtön a saját felfogásod, a gondolataid? Az élet, ahogy te látod?

Nem érdemlek jobbat annál, mintsem a konyhában tespedjek, munka mellett főzzek egy haspókra, aki aztán válogat, és egyszer nem mosogatna el? Nem érdemlek jobbat annál, mint hogy kiszolgáljak egy férfit, aki addig videókat néz a telefonján? Nem érdemlek jobbat, mint hogy folyton csak őt elégítsem ki, én ne kapjak semmit? Nem érdemlek jobbat, minthogy egy elvárásokkal teli új család tagja legyek? Főzzél, az anyagiakba bele ne szóljál, ha a férfi költekezik, hadd tegye. Ha hiteleket vesz fel, hadd tegye. Te nő vagy. A te dolgod a konyha, és hogy szülj.

börtönsprint

Hova is? A szülőkhöz? Miért van, hogy a 30-as férfiak zöme otthon él, anyucinál? Miért van, hogy egy kapcsolatban pótanyát keresnek egy társkapcsolat helyett? Nekünk, nőknek ezzel kell beérnünk? Ennyi lenne a sorsunk? Istenem, elképzelem, ahogy a férfi olvasók majd megköveznek és feministának bélyegeznek. Már eleve valami hatásvadász címet kapok majd, mint, hogy „minden férfi bekaphatja”, pedig nem ezt mondom. Én csak kérdezek és rávilágítok. Lehet köpködni, hogy általánosítok. Nem teszem. De ti, nők, tudjátok, miről beszélek, nem? Szóval ezt nektek írom. Nem mertek ti sem beszélni ilyenekről. Tudom. Én sem. Általában.

Amikor éppen ismerkedős kedvemben voltam, megfigyeltem tehát, hogy a harminc körüliek otthon élnek. Értem én, van logikája, persze. Már ha legalább spórolnak. De úgy élnek otthon, hogy azt sem tudják, milyen gombok vannak a mosógépen? Hogy mennyibe kerül egy liter tej? Szerintem el van rontva, hogy az ötvenes anyák tutujgatják a fiaikat.

Gyere csak, kicsikém, kimostam az alsónadrágod, kivasaltam, drágám, kérsz egy kis rántott húst, vagy csináljak inkább tarját? Jaj, ugyan már, mi az a kis has, hát hízzál, aranyom, anyuka azért főz rád, hát a férfiember az ilyen. Nem, ne mosogass, pihenjél csak csillagom, holnapra hány fogást készítsek? Jut eszembe, itt a gyereknap, tudom, hogy már elmúltál harminc, csillagom, de adok azért egy kis pénzt, mégiscsak a gyerekem vagy. Azért találhatnál már egy kislányt magadnak. Az a múltkori nem volt rossz, csak hát nem akarta megtanulni, mifelénk hogy készítik a töltött káposztát. Ki hallott már ilyet? Pedig azt úgy kell, ahogy én csinálom, hiszen te ezt szoktad meg, ezt szereted… Engem nem érdekel, náluk hogy szokták. Meg nem is értem, miért várta el tőled, hogy mosogass, hát a férfinek nincs keresnivalója a konyhában, nem? Na, ne bánkódjál, nem volt ő neked való. Képes volt hétvégén kilenc óráig is aludni, ahelyett, hogy már ötkor segített volna nekem főzni. Milyen asszony lett volna belőle? És még azt mondta, hogy kár, hogy csak havonta néhányszor jössz haza a munkából, mégis hogy nevelne így gyereket, egyedül. Én annak idején hármótokat egyedül neveltem, még a szaros pelenkát is egyedül mostam. De ezek a mai lányok nem becsülik, nekik milyen könnyű. Te csak pihenjél, te dolgoztál mostanában eleget. Amit ő dolgozik, hát mi az, irodai munka. Majd találsz magadnak egy rendes lányt, aki gondoskodik rólad.

Szóval így megy? Miért nem tudunk felnézni a férfiakra? Azért, mert miközben „gondoskodunk” róluk, nagyjából olyanok, mint az ötévesek?

„Mit főztél? Éhes vagyok.” „Mi a kaja?” „Idebújsz az ágyba? Naaa, légyszi, naaa.” „Miért vagy fáradt? A főzés meg a házimunka miatt, aha, jó duma…” „Úgy volt, hogy anyához megyünk látogatóba, szóval készüljél, rögtön munka után.” „De azért igazán főzhettél volna is ma. Mi az, hogy mikor? Igen, anyához mentünk délután, de reggel, munka előtt? Anya mindig reggel főz rám”. „Most komolyan én csukjam be az ablakot? Nem látod, hogy nézem ezt a videót? Mi az, hogy én vagyok hozzá közelebb? Te is fel tudsz állni.” „Majd megmasszírozlak, ja… Majd holnap, de figyelj… nem kedveskednél nekem egy kicsit az ágyban?” „Te mondtad, hogy ide jöjjünk ma, úgyhogy te fizetsz, jó? Nálam amúgy sincs készpénz.”

Talán arra vagyunk predesztinálva, hogy a gyerekeink mellett a férjeinket is neveljük. De miért is a rácsodálkozás, hogy egy idő után nem tudunk az ilyen férfiakra felnézni? Hogy nem tudjuk bennük a férfit, csak a gyereket látni? Hogy nem bízunk rájuk semmit, meg megszokjuk, hogy majd egyedül úgyis megoldjuk? Hogy nem kívánjuk már meg őket, mert csak játszópajtás szintre süllyednek?

Akkor most csöndben megsúgom, mi az a hihetetlenül nagy, teljesíthetetlen elvárás, amit a nők szeretnének: Ha mindkét fél dolgozik, mindkét fél vezesse a háztartást. Munkamegosztás. A férfi is ott él, eszik, zuhanyzik, WC-zik, termeli a mosatlant, koszolja a házat. Nem csak a nő. Tehát neki is gondoskodnia kéne a környezetéről, kimosni a csapot, elmosogatni, teregetni. A feleség nem cseléd, nem anyuci. Elméletileg. Nem egy háziállat, akit csak tartani kell és használni. Mire vágyunk? Megértésre. Hogy néha közösen főzzük a vacsorát, vagy segédkezzenek a férfiak. Ha nem lennénk a munka-háztartás (+gyereknevelés, -gondozás) miatt leterhelve, talán a szexhez is több kedvünk lenne, nem? Egyáltalán, ha az ágyban több figyelmet kapnánk, kedvességet, törődést, jobban viszonoznánk, nagyobb kedvvel. Ha velünk is törődve lenne az ágyban, több kedvünk lenne akciózni. Ha nem csak az lenne a fő szempont, hogy a férfinak mindig jó legyen, a nőnek meg néha… Azt szeretnénk, ha társként működnétek, és úgy tekintenétek ránk. Ha nem elvárás lenne a kaja, a koszt, a szex, hanem közös projekt. Néha egy köszönöm. Beszélgetés. Néha egy reggeli kávé? Néha, hétvégén, egy, a férfi által elkészített ebéd. Több figyelem, kedvesség. Kevesebb vita. Megértés. Van ilyen, tudom.

Talán mi majd máshogy neveljük majd a fiainkat. Talán idővel nem csak néhány kivétel lesz, néhány elismerésre méltó férfi, hanem általánosan javul a tendencia. Talán ők is szeretnének majd felnőni… Ki tudja?

Tovább
0

Görcsösen ragaszkodunk a párkapcsolathoz?



Miközben az különböző internetes ismerkedési felületeken gondolkodtam (de ezek a dolgok, amikről beszélek, vonatkoztatható a személyes ismerkedésre is), azon gondolkodtam, hogy a legtöbb ember görcsösen ragaszkodik egy párkapcsolathoz.

Tehát felmegyünk az ismerkedős oldalra, kapásból azzal kezdjük, hogy végigfuttatjuk a „kínálatot”, kizárjuk azokat, akik nem tetszenek, nem elég magasak, aztán beszélgetni kezdünk, „neked mi a munkád, mit akarsz egy párkapcsolattól, akarsz-e gyereket, szeretsz-e főzni” és ezek szerint rangsorolunk. Összehasonlítjuk ezt a pár dolgot a kívánságlistánkon szereplőkkel, és azzal találkozunk, aki megfelel a kívánalmaknak. Ez teljesen rendben is van. Vagy mégsem?
Azért ismerkedünk az interneten, mert nem igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Hanem megpróbálunk hasonló beállítottságú emberekkel megismerkedni, lehetőleg ezt sokkal nagyobb sikerrel, mint élőben. Hiszen ha valakivel élőben találkozunk, elég nagy az esély, hogy nem ugyanazokat szereti mint mi, és teljesen más az értékrendje az életben, mint nekünk. Míg az internetes portálok által eleve csak olyanokkal találkozunk, akik megfelelnek ezeknek a kívánalmaknak. Persze, attól még nem biztos, hogy élőben is tetszeni fog, hogy meglesz a vonzódás, hogy valóban úgy néz ki, ahogy…

De miért is ragaszkodunk ennyire görcsösen ahhoz, hogy mindenképp párt találjunk? Már meg sem ismerjük az emberek nagy részét, csak szelektálunk? Olyannakl már nem is beszélgetünk és még csak nem is csetelünk, akik nem lehetnek opcionális partnerek? Ezzel nem zárjuk ki az emberiség felét a megismerésből? Dehogynem! A nők kizárják a férfiakat, a férfiak a nőket. Átjárás nincs (főleg felnőttkorban, mikor már nincsenek osztálytársak), csak néha egy-egy barátságban, ami többnyire egyik féltől aztán szerelembe fordul át. Akkor az az ember már meg sem érdemli a figyelmünket, aki nem elég magas/kisportolt/csinos, vagy más dolgok érdeklik? Még ha nem is párkapcsolati szempontból, de nem akarunk egyáltalán embereket megismerni, esetleg tanulni tőlük vagy szélesíteni a látókörünket? Hiszen elég az internet, meg a munkánk, a hobbijaink, emberi kapcsolatokra már nincs is szükségünk?

Helyette görcsösen keressük azt a társat, aki nekünk való lenne… Ezáltal ha valaki már kábé megfelel a listánknak, rögtön idealizáljuk, beleszeretünk. Vagy a másik oldalról, görcsösen keressük ezt az embert, egy kapcsolatot minden áron, tehát „eladjuk magunkat”. Festünk magunkról egy képet, cicomázzuk, előadjuk, álcázzuk, hogy minél könnyebben elkeljünk a piacon? Hát ez a megoldás? Ezért mennek ilyen hamar szét a párkapcsolatok? Egyik sem önmagát mutatja, mindkettő idealizál, aztán csodálkozunk, hogy az illető mégsem felel meg annak a listának, amelyet akaratosan az orra elé dugtunk? Esetleg az idealizálás által már rögtön csak rózsaszínben látunk, és már nem érdekel minket a másik hibája? Később meg jön az önostorozás, hogy „már az elején láttam, hogy ilyen meg olyan, hogy lehettem olyan hülye, hogy erre nem figyeltem fel?”. Talán mert olyan görcsösen akartunk valakit magunk mellé, és a racionális énünket figyelmen kívül hagytuk?

Észrevettem, hogy az emberek már a második vagy harmadik randin kb. örök hűséget fogadnak egymásnak, meg mi most akkor örökké boldogan élünk, stb. Mikor még igazán nem is ismerik egymást! Időt sem hagytak maguknak, hogy megismerjék a másikat, beszélgessenek, és ne rögtön az lebegjen a szemük előtt, hogy „na, ebből lesz végre kapcsolat, na, ez végre komoly lesz, na, na, na?” Ahelyett, hogy azt kérdeznék: „Milyen ember ő, akivel szemben ülök?” „Hogy érzem magam vele?” „Mit gondolok erről az emberről?” „Mi az, ami tetszik benne, és mi az, ami nem tetszik?” stb. Ehelyett rögtön durr bele bumm, bele a kapcsolatba, jó ez, szép ez, olyan rózsaszín. Aztán mégsem működik. Nem baj, jöhet a másik. Felpróbáljuk az embereket, mint a zoknikat, aztán cseréljük. Nem lehetne, hogy sokáig csak ismerkedünk, beszélgetünk azzal a zoknival, mielőtt rögtön megvesszük? (Itt most nem feltétlenül a szexről beszélek, vagy nem csak arról).

Felnőtt korban a munkahelyi kapcsolatokon kívül már-már megszűnnek a baráti társaságok, éppen ezért nem ismerkedünk a szó szoros értelmében az ellenkező nemmel. Csak randizunk! Csetelünk a társkeresőn, aztán talizunk, felpróbáljuk a zoknit, pár hónap után kidobjuk aztán kezdődik előröl. Mennyivel egyszerűbb volt ez régen, amikor az emberek még összejártak, barátok barátai a barátok barátaival, és lehetett közvetlenül ismerkedni! Amikor egy hosszas, akár több hónapos ismeretség után (mikor már tudja az ember a másik jó és rossz oldalát, stb.) kezd el kialakulni egy kapcsolat.

Tovább
0

Facebookon és Youtube-on kérnek segítséget a Kék Bálna áldozatai



Pofon Egyéb

Tele van mostanában a híradó és az internet a Kék Bálnával, ami egy olyan „szervezet”, mondhatni „szekta”, amely fiatalokat, tiniket késztet öngyilkosságra. Külföldön terjedt el először, de már Magyarországon is szedi az áldozatait; nemrég derült ki, hogy két debreceni fiatal is ennek a csoportnak az áldozata lett. A szervezet 50 feladatot ad ki a tinédzsereknek, amelynek az utolsó része az öngyilkosság. Több internetes portál is felhívja a szülők figyelmét a lehetséges jelekre (a végrehajtott feladatokra.) Kezdetnek olyasmit kérnek a kamaszoktól, minthogy rajzoljanak bálnákat, keljenek fel hajnalban, ne beszéljenek a szüleikkel napokig, vagy nézzenek horrorfilmet egész álló nap. Aztán amikor kezd bedurvulni, már a háztetőre kell kimenniük, vagy vagdosniuk magukat. A feladatok végrehajtását videóval kell bizonyítaniuk. Sajnos azonban nem minden szülő kíséri figyelemmel gyereke internetes életét, vagy épp még a valóságban se tudja, mit titkol a gyerkőc. A rendőrség nyomoz a felbujtók után. Állítólag sokan nem tudnak kilépni ebből a csoportból, mert a felbujtók azzal fenyegetőznek, hogyha a „játékos” nem öli meg magát a végén, megteszik ők, és a családjukat is kivégzik. Állítólag némelyek pszichológiai kísérletképp találták ezt ki, míg más oldalak szerint az egyik főfelbujtó azért készteti a fiatalokat öngyilkosságra, mert szerinte akit erre rá lehet beszélni, annak nincs helye az életben…

Olvastam egy cikket egy újságírótól, aki „látogatást tett egy Facebook öngyilkos csoportban”, és  ebben a posztban osztja meg az olvasókkal néhány elkeseredett tinédzser posztját.

Erről jutott eszembe, hogy bizonyára ennek a csoportnak is vannak Facebook oldalai, így találtam is egy csoportot, amely állítólag a Kék Bálna csoporttal kapcsolatos segítségnyújtásra szolgál. Az írásmódból és stílusból azonban arra következtettem, hogy valószínűleg ezt is egy fiatal gyerek hozta létre. Nagyon sok olyan posztot, „látogatói hozzászólást” olvasni tizenévesektől (percről percre és óráról órára többet), akik itt kérnek segítséget a csoportból való kilépéshez, vagy itt közlik, hogy szeretnének csatlakozni ehhez a szervezethez… Nem igazán látom, hogy bármilyen segítséget is nyújtana ez az oldal. Részemről próbáltam megkeresni az említett tizenévesek szüleit, de mivel erről semmilyen információt nem találtam az adatlapjukon, így annyit tudtam tenni, hogy jelentettem a Facebookon az adatlapjuknál a „jelentés”-re kattintva, mint segítségnyújtás”, „fennálhat a veszélye, hogy kárt tesz magában”. Itt lehet print screent csatolni arról, hogy miből következtettem erre, és linket is. A Facebook kivizsgálja ezt az ügyet, és értesíti az illetékeseket, szükség esetén a hatóságokat. A rendőrség nyilván szintén rátalál majd erre a Facebook csoportra (vagy csoportokra), de egyébiránt nem igazán találtam olyan felületet az interneten, ahol ezt jelenteni lehetne - valami hupilila telefonszámot vagy ilyesmi. De ha én, mint átlagfelhasználó megtalálhatom az ilyen csoportokat, gondolom ők is nyomoznak ezek után… Mivel ez, amiről beszélek állítólag egy segítő csoport, ezért megszüntetni gondolom, nem lehet, de legalább itt is látható, hány fiatal oszt meg segítségkérő posztokat, kommenteket, vagy a csoportba belépéssel kapcsolatos hajlandóságot… 

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Már a hashtagre is rákeresve jönnek az újabbnál újabb "poénnak" vagy valóságos segítségkérésnek szánt posztok... Pedig ez roh...dtul nem vicces, nem poénos, hanem emberek életéről szól..

Pofon Egyéb

Már Youtube-on is terjesztik a "hú de poénos" fiatalok (11-12 évesek is) és hozzászólásokban "reklámozzák"... Természetesen személy szerint azon vagyok, hogy ezeket is jelentgessem szépen a Youtube-nak és töröljék ezeket a videókat, hozzászólásokat, stb.

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

Pofon Egyéb

A legrossabb, hogy tele van a Youtube erőszakkeltő videókkal, ahogy buzdítanak is erre... Ezeket is jelentettem a Youtube-nak, és a következő oldalon is de az hiszem, ez egy sziszifuszi munka. 

Pofon Egyéb

Mi történik, ha bejelentést teszek?

Minden hozzánk beérkező bejelentést megvizsgálunk és értékelünk.

Az első vizsgálat során a következő kérdésekre keressük a választ: jogsértő-e a bejelentett tartalom, van-e magyar illetékesség, van-e a magyar rendőrségnek hatásköre az ügyben. Amennyiben a bejelentett tartalom jogsértőnek bizonyul, a hotline elemző elvégzi a szükséges vizsgálatokat a bejelentett  fellelhetőségének meghatározása céljából. Amennyiben a bejelentett tartalom jogsértő és rendelkezik magyar illetékességgel, a hotline - az Eleketronikus kereskedelemről és információs társadalomról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően - eljár a megfelelő magyar hatóság, illetve a felelős közvetítő szolgáltató felé (Internetszolgáltató, tárhelyszolgáltató, stb.).

Amennyiben a bejelentett tartalom se nem jogsértő, se nem káros, a vizsgálatot végző munkatárs tájékoztatja a bejelentőt, valamint informálja azokról a lehetséges jogi lépésekről is, amelyek rendelkezésére állnak.

A Biztonságosinternet Hotline prioritással kezeli a pedofil, rasszista és a gyermekek számára veszélyes tartalmakat.

Sajnos sok szülő van, aki tényleg nem olvas híradót, nem tájékozott az ilyen ügyekben, viszont a fiataloknál terjed, mint a tűz. Erre szeretném felhívni a figyelmet, és arra, hogyha valaki szintén találkozik ilyen posztokkal, kommentekkel, jelentse az eseteket akár a Facebookon is. A kamaszgyerekek szülei pedig különösen figyeljenek oda csemetéikre, ha a feladatokkal kapcsolatos jeleket fedeznek fel a gyereken, forduljanak pszichológushoz és a rendőrséghez.

Goodlike, hazánk egyik leghíresebb youtubere egyébként egész jól összefoglalta a tiniknek szóló videójában ellenérzéseit ezzel az üggyel kapcsolatban. Többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy ez nem egy "játék", nem "menő", és, hogy az embernek egy élet adatik meg, arra pedig vigyázni kell:

Az élet egy szép dolog, közel sem olyan rossz, mint amikor néha, depressziós állapotban tűnik. A kocka mindig forog, és más lapokat kapunk. Vannak jobb és rosszabb időszakaink, de nem szabad elpocsékolni ezt az ajándékot, és szeretteinknek, családtagjainkat és saját magunknak fájdalmat okozni azzal, hogy bántjuk magunkat. A legtöbb öngyilkosságra hajlamosnak talán az Istenben való hit nyújthatja az egyik legnagyobb segítséget. Hiszen bízni kell abban, hogy bármilyen megpróbáltatások is érnek, Isten mindig segít és utat mutat. A legtöbb tinédzser apró-cseprő dolgok miatt esik egyfajta depresszióba, mert azt gondolják, hogy az az élet legnagyobb problémája, baja, ami őket sújtja. Természetesen sok olyan gyerek is van, akit bántalmaznak, bántanak, molesztálnak, stb., de nekik sem megoldás az öngyilkosság. Ezeknek a fiataloknak mindenképp segítségre van szükségük.

Úgyhogy ha most pont egy olyan fiatal vagy, aki erre a cikkre tévedt, és hajlamos az ilyesmire: kérj segítséget. A szüleidtől, a tanáraidtól vagy az iskolapszichológustól. Nem ciki oda járni, senkinek sem fogja elmondani, hogy mit mondasz neki, megbízhatsz benne és szakértő segítséget nyújt számodra. A Lelkisegély vonalat is nyugodtan felhívhatjátok, hiszen néha már egy beszélgetés is segíthet. Ez egy ingyenesen hívható telefonszám, úgyhogy a telefonszámla miatt sem kell aggódnotok, sőt, már csetelni is tudtok velük: http://www.kek-vonal.hu/index.php/hu/lelkisegely-vonal

Az élet egy ajándék. Néha nehéz, küzdelmes, és hatalmas pofonokat osztogat, de nem szabad eldobni magadtól.

Megalakult egyébként a Zöld Elefánt játék is, ami ennek az ellentéte. Arra ösztökéli a gyerekeket, hogy legyenek nyitottak, kedvesek, barátságosak, járjanak társaságba, természetbe, és, hogy szeressék az életet. Ezt még végezetül megosztom veletek:

1. Naponta beszélgess pár szót egy olyan osztálytársaddal, akivel nem nagyon szoktál. Ha megismered, akkor lehet, hogy rájössz, valójában ő is ugyanolyan jó fej, mint a többiek.

2. Naponta mosolyogj rá az utcán, iskolában egy olyan emberre, aki szomorúnak látszik. Figyeld az emberek reakcióit, hogyan reagálnak erre!

3. Olvass és nézz meséket, olyanokat, amiket gyerekként szerettél. Hidd el, nem ciki, ha Tom és Jerry-t vagy Kisvakondot nézel 16 évesen, sőt. Én mind a mai napig nézem gyerekkorom meséit és jót szórakozom rajtuk. Akkor te miért ne tennéd?

4. Naponta segíts valamit otthon a szüleidnek: legyen ez a szemét levitele, a koszos ruha szennyes tartóba tétele vagy akár egy finom szendvics készítése vacsorára. Hidd el, a barátaiddal is könnyebben elengednek ezután...

5. Rajzolj kicsi zöld elefántot egy papírlapra és add oda valakinek azzal a kívánsággal, hogy "Legyen szép napod!"

6. Amikor csak teheted, kirándulj, játssz a barátaiddal a szabadban. Nézzetek meg szép helyeket, szép épületeket. Közben pedig nevessetek, szórakozzatok! Ezek a boldog pillanatok nagyon sokáig megmaradnak az ember emlékezetében és könnyedén átlendítik a nehéz pillanatokat!

7. Kérj bocsánatot, ha valakit megbántottál! Ne őrizz haragot, ne fújj rá, hisz valaha jóban voltatok! És biztos, csak egy hülye félreértés, ami miatt összevesztetek. Amiatt meg felesleges fasírtban lenni!

8. Hallgass vidám zenéket, énekelj és ha kedved van, akkor táncolj az utcán, séta közben. Igen, lehet, hogy bolondnak néz valaki, de számít ez? Nem! Az a fontos, hogy te jól érzed magad és kiegyensúlyozott vagy!

9. Minden nap úgy feküdj le aludni, hogy elalvás előtt az ágyban felidézel egy olyan pillanatot, ami az adott napodban jó volt, vicces volt és boldogsággal töltött el! Hidd el, sokkal könnyebben és nyugodtabban alszol el és még az álmod is szebb lesz!

10. Ha ezeket mindet megtetted és megteszed naponta, akkor eszedbe sem fog jutni szomorkodni és mindenféle idióta, önmagadnak ártó kihívásokban részt venni, hisz kiegyensúlyozott leszel, boldog és barátokkal, örömteli pillanatokkal fognak telve a napjaid... Viszont azt se felejtsd el, hogy kamaszként és később felnőttként is természetes az, hogy néha rossz kedved van, mert ez az élet velejárója. Viszont csak rajtad múlik, hogy sajnáltatod magad, vagy nevetsz egyet a világ képébe és mész tovább, előre! :)

Tovább
0