Tell the Truth

Alapdolgok, amiket elrontasz csajozásnál



Férfiaknak Csajozás Tanácsok Férfiakról

A következő cikkek ugyan az egészégről szólnak majd a blogomon, és Bepillantó rovatom alatt rengeteg interjú várható orvosokkal, orvosit otthagyókkal, ápolónőkkel, vegákkal, vegánokkal, különféle betegséggel küzdőkkel, mint pl. lyme kór, pánikbetegség, agórafóbia, cukorbetegség, glutén érzékenység, ekcéma stb., (tessenek Facebookon lájkolni, már márciusig előre vannak időzítve a posztjaim), azonban nem csak és kizárólag ezekben a témakörökben tervezek posztolni.

Így tehát ma hirtelen felbuzdulásból a csajozásról szeretnék beszélni. És mert úgy érzem, következő tanácsaim által szükségeltetik előre mentegetőznöm: mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezek teljesen klisés és fölösleges, alapvető tanácsok, szeretném leszögezni, hogy az elmúlt pár hónapnyi „húspiacon” való kalandozásom által bizony arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy márpedig a férfiaknak nem árt egy kis oktatás, és igen, sajnos az alapoktól kell kezdeni. Uraim, penetránsan rosszul tetszenek állni ezen a téren.

A legalapvetőbb dolog, ami máris nehézséget okoz: a köszönés! Értem, hogy XXI. század, de sokan még most sem szeretünk kezdeményezni és függetlenül attól, hogy rá vagyunk kényszerítve, hogy erős amazonokká váljunk, akik egyik kezükben a fúróval, másikban a fakanállal egyensúlyoznak, azért még szeretnénk, ha egy férfi igenis kezdeményezne, és ránk köszönne. Tudom, hogy ez igen félelmetes feladat és gyakran elutasítással jár, viszont lehet ez is egy teszt: vajon melyik az az alfahím, aki igenis veszi a bátorságot és elénk állva ránk köszön (vagy netes ismerkedés esetén ránk ír). Nem olyan nagy elvárás ez.

Ha már ez megvan, én azt mondom, hétköznapi témákról tessenek beszélgetni. De ne azt a kérdést tegyük fel, hogy „mizu”, vagy „mi jót csináltál ma?”, mert erre maximum egy ismerősnek lehet válaszolni, de egy ismeretlennek semmiképp. Vegyünk témát az adott szituációból (élő találkozás esetén), vagy egyszerűen csak legyünk őszinték: „Szia! Nagyon szimpatikus vagy. Meghívhatlak egy kávéra?”
Persze, ha netes ismerkedésről van szó, akkor ne vágjunk máris bele a közepébe. Ha volt bemutatkozó szövege a hölgyeménynek, akkor nem árt esetleg arra rákérdezni, azzal kapcsolatban szóba elegyedni vele, esetleg szintén egy „szimpatikus vagy, van-e kedved ismerkedni”-vel indítani.

Férfiaknak Csajozás Tanácsok Férfiakról

Itt pedig úgy érzem, muszáj leszögeznem, miért a szimpatikus szót választottam. Azért, mert az kellemes, közel sem tolakodó, és nem olyan elcsépelt, mint a „jaj, de szép vagy, szép a szemed”, stb… Sajnos ez már annyira elcsépelt, ráadásul sokatok ötször-hatszor elmondja/leírja, amire igazán nem tudunk már mit reagálni a köszönömön kívül. Igazából a hiúságfényezésre nincsen szükség, szóval nem fogunk elkezdeni ellenkezni, hogy „jaj, ne mondd már”, ugyanakkor elég gyanús, hogy 1. vagy azt hiszitek, a fentebbi mondatok ismételgetése miatt a karotokba ájulunk, 2. vagy egyszerűen nincs jobb csajozós dumátok, esetleg szimplán beakadt a lemez.
Persze, találkozáskor jól tud esni egy „csinos vagy” (na, ez már mennyivel választékosabb megfogalmazás), egyszer talán el lehet lőni a „szép vagy” és a szép a szemedet is, de ne vigyétek túlzásba.

Ha sikerült már elbeszélgetni velünk, elárulom mi a teendő: hívjatok el minket randizni! Na, itt mi a bibi? Elárulom. Ne csak annyit kérdezzetek, hogy „Eljönnél velem valamikor kávézni?”. Persze, erre azt feleljük jó esetben, hogy igen, persze… Aztán meghalt az egész. Valaki árulja már el nekem, ilyenkor miért nem jut eszetekbe, hogy konkrétan időpontot kérjetek? Szóval, ha már így tettétek fel a kérdést, teljesen rendben van, de ne várjatok napokig a következő lépcsőfokkal (Mikor?), mert amennyiben tényleg egy kedves, szép lánnyal beszélgettek, benne van a pakliban, hogy amíg totojáztok, egy magabiztosabb személy elhódítja előletek, vagy a hölgy szimplán elveszti az érdeklődését irántatok. Miért? Mert vagy azt gondolja, nem tetszik nektek eléggé, vagy nem tart titeket elég talpraesettnek. Tehát, tessenek feltenni a kérdést: „Én kedden X órakor ráérek. Neked az megfelelő lenne, vagy van más időpont, amit javasolnál?”. Egyszóval fixáljátok le! Ne nekünk kelljen utánatok futni.

Férfiaknak Csajozás Tanácsok Férfiakról

És ha már randi… 20/19-szer mindegyikőtök azt várja, hogy a lány javasoljon helyet, ő találjon ki mindent, ő szervezzen meg mindent, ő irányítson. Pedig visszautalva korábbi bekezdésemre, szeretnénk, ha TI udvarolnátok nekünk és nem fordítva. Miért akarjátok ennyire kiengedni a kezetek közül az irányítást? A későbbiekben akkor szeretnétek papucsok lenni, vagy mi a helyzet? Azt látom, a többség egyáltalán nem jár sehova kocsmákon, pubokon kívül, és még csak véletlenül sem néz utána, milyen randevúzásra alkalmas helyre tudja elvinni a lányokat. Pedig nektek sem nagyobb erőfeszítés az a pár kattintás, mint nekünk, és megnézni, milyen kávézók/teázók/szolidabb kajáldák/bowlinghelyek/előadások stb. vannak a közelben. Például ott a Frei kávéház vagy bármelyik teaház, ezek tökéletes helyszínek, nem túl drága egy csésze kávé, és még beszélgetni is lehet. Légy szíves, legyetek már kicsit talpraesettebbek! Ha attól féltek, rossz helyet ajánlotok, hát ajánljatok többet, amiből tudunk választani és máris megvan a kompromisszum!

És hát szörnyű, hogy erről is beszélni kell, de hát a megjelenés… Higgyétek el, értékeljük, ha nem szakadt ruhában/pulcsiban, hanem frissen zuhanyozva és borotválkozva, igényesen jelentek meg! A csövesdi nem igazán vonzó, ráadásul, ha már az elején se adtok magatokra, mi lesz később?

És akkor most feltéve, hogy nem dugópartnert kerestek és egy konszolidáltabb lánnyal van dolgotok, ha akkor először találkoztok (tehát netes ismerkedés), szerintem ne az első randin csattanjon el az a bizonyos első csók. Hiszen az még csak egy alapismerkedés, még azt sem tudhatjátok, élőben valójában fog-e vonzódni hozzátok a másik. Ha mégis megpróbálkoztok vele, íme egy jó tipp: próbáljátok meg előbb megfogni a lány kezét, mert ha már azt sem hagyja, akkor tutira nem fogjátok tudni megcsókolni sem, de legalább mindkettőtök számára egy kevésbé kínos szituból derül ki, és nem „élesben”. Ez egyébként alapból nem sokatoknak jut sajnos eszetekbe.

A randi végén pedig esetleg lehetnétek annyira udvariasak, hogyha felajánljátok, hogy hazaviszitek/hazakíséritek a lányt, vagy legalább a busz/metró stb. megállóig elkísérhetnétek, főleg, hogy tél van, és hamar sötétedik. Egy ilyen gesztus nagyon jól tud számunkra esni, mégsem jut eszetekbe ez sem.

Remélem, nem voltam szokásomhoz híven túl ironikus, senkit nem szerettem volna megbántani, de ezek olyan alapvető bakik, hibák, amiket minimális odafigyeléssel orvosolni lehet. Sok sikert, uraim!

Tovább
0

Nem zuhanyzol minden nap?



Egészség

Az egészséges életmód egyik velejárója szerintem a napi zuhany, tisztálkodás megléte. Sokan azonban még manapság sem tartják ezt be, sőt, több meg nem nevezett magyar YouTuber is felvállalta egy-egy videójában, hogy ő bizony nem zuhanyzik minden nap, ráadásul legnagyobb meglepetésemre ez esetben két nőről beszélünk. Persze, a férfiakat sem kell ilyen téren "félteni", hiszen vannak, akik "vagányan" fel is vállalják, hogy ők bizony jó, ha heti kétszer kerülnek a víz alá, az aznap már használt alsógatyáik/zoknijaik újrahasznosításáról már nem is beszélve. Vannak, akik ilyenkor a szingliségre hivatkoznak (persze sokan párkapcsolatban se figyelnek erre), de elsősorban nem magunk miatt kéne tisztálkodnunk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? (És félreértés ne essék, itt most nem azokról beszélek, akik nem fürdenek, de zuhanyoznak azért, hanem azokról, akik egyáltalán semelyiket sem végzik el x napig.)

Egészség

Régebben mondjuk, mielőtt a vízvezetékhálózat széleskörűen elterjedt volna, egyáltalán nem dívott a napi fürdés (hiszen nem is volt egyszerűen kivitelezhető vizet forralni vagy hideg vízben mosdani, stb.), sőt, annak idején az illatokra/szagokra sem fordítottak különösebb figyelmet az emberek. A testszagot az élet természetes velejárójának tartották.

Sokan manapság is úgy tartják, hogy a bőrük egészségének szempontjából nem javasolt ezt túlzásba vinni, azonban a kórokozók miatt is létfontosságú lenne testünk megfelelő higiéniai karbantartása. Dr. Szalai Zsuzsanna, a Heim Pál Gyermekkórház gyermekbőrgyógyász főorvosa szerint például:

"Félreértésen alapszik, hogy a bőrnek káros lenne a mindennapi fürdés. A napi tisztálkodó zuhany elengedhetetlen."

Azért bennem felmerül az a csöppet sem burkolt ám annál költőibb kérdés, hogy azok az emberek, akik tényleg nem tisztálkodnak megfelelően napi rendszerességgel, mégis hogyan élnek nemi életet? Vagy ennyire ne lennének figyelmesek párjukkal szemben (sem)?

A másik verzió, ami persze máris haladás, de felvet némi problémát, ha a többség éjszaka él nemi életet, ez pedig: a csak reggeli zuhany. Egy egész napos izzasztó, fárasztó, tömegközlekedős, szmogos stb. nap után csak úgy befekszenek a tiszta ágyneműbe, aztán kezdődhet az "intim akrobatika"? Ez csak számomra hangzik - hogy mást ne mondjak -, furcsán? És akkor anélkül, hogy túl mélyen belemennék a részletekbe, azért gondoljunk csak bele, hogy közben az elfogyasztott tápanyagok távoznak is a testünkből, és ezen testrészeink tisztítása különösen fontos lenne.

Esetleg még él egy olyan elképzelés a fejemben, mely szerint valaki nem zuhanyzik, de azért a fontosabb részeket megmossa, de most komolyan egyszerűbb ez, mint egy 5-10 perces vízsugár alatti (tusfürdős/szappanos!) teljes felfrissülés? Ráadásul tapasztalatom szerint a zuhany alatt sokkal könnyebben űződik a stressz és váltunk át a melós igavonásból otthoni üzemmódba. De most akkor 2018-ban is még ott tartunk, hogy ilyen tekintetben még az Ókori Róma is fejlettebbnek számított? Annyira rohanó világban élnénk, hogy már a saját testünkre sincs elég időnk?

Egészség

Tovább
0

Migrén ellen nőknek



Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Isten megátkozta, akarom mondani, megáldotta a nőket többszörösen is. Mint ilyen, a migrén is sokkal gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Hogy miért, és mi lehet erre a megoldás, mi az, ami használ és mi az, ami kerülendő - szerény, több éves szenvedős tapasztalatom szerint -, erre ígérem, ki fogok térni.

Kedves migrén-mentes olvasóim számára szeretném előtte azonban szemléltetni, milyen érzés is a migrénes fejfájás. Amikor az embert megtalálja a drága, várva-várt fájdalom, legszívesebben egész nap csak feküdne a sötét szobában és fetrengene az ágyban (fejét szorítva két kézzel), mert zavarja a fény, a hang, meg úgy kábé bármi. Ha a migrén nagyon erős, akkor bizony valóban ez a helyzet, és még arra sem vagyunk képesek, hogy a konyháig elmenjünk egy gyógyszertért. Meg úgy egyáltalán milyen gyógyszerért? A nagy többség egyenesen semmit sem ér, a kávét is hiába öntjük le literszámra a gyomrunkba, nem sok hatása van. Márpedig élni és dolgozni kell, és jó lenne mindezt nem úgy tenni, hogy közben arról fantáziálunk, hogy egy baltával kettéválasztjuk a fejünket, vagy tulajdon kezünkkel tépjük ki az egyik szemünket a helyéről, esetleg csavarhúzót döfünk az orrunkba. Mert őszintén szólva, szerintem a migrénesek nagy többsége pontosan ilyen dolgokat vizualizál a fájdalomtól kábultan.

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Ez a fejfájás egyébként féloldali, tehát csak az egyik oldali szemed, orrod, halántékod, tarkód fáj, de az nagyon. Az okára nem igazán sikerült az orvosoknak rájönni, és tartós megoldásról sem igen tudnak.

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Én ez alatt a pár év alatt bizony már mindent kipróbáltam. Voltam koponya CT-n, fogorvosnál kicseréltetni az amalgám töméseimet (bizony, a fejfájás egyik oka ez is lehet), a szemem sem romlik, használok orrcseppet (mivel ilyenkor az ember orra is eldugul és fáj), de semmi. Anélkül, hogy gyógyszerreklámba mennék át, megemlíteném, hogy az orvosom felírt egyet, ami viszont egyrészt csak vényre kapható, másrészt mindamellett, hogy segít a fájdalmon, a gyomornak egyáltalán nem tesz jót - és egy olyan ember, aki eleve fekélyre hajlamos, nem biztos, hogy örül egy ilyen választásnak. Summa summarum, mostanában ha fáj a fejem, én a por Ketodexet használom, és köszönöm szépen, tökéletesen bevált. Viszont most már közel sem fáj annyit a fejem, mint régen, mert megtaláltam az én migrénes fejfájásom okát.

Egy kicsit utánanéztem jó fél éve, hogy miért is gyakoribb a migrén nőknél, és azt olvastam, hogy "a hormonális faktoroknak tudható be." Ez nem mindenkinél van így, viszont én észrevettem, hogy (bocs, srácok, ha olvastok), a ciklusommal a migrénes fejfájás összefüggésben van. Tehát például eleve sokat fájt a fejem, de menstruációkor meg aztán pláne, és egész héten, végig! Kutakodtam tehát a neten, és azt is olvastam, hogy az orális fogamzásgátlók (tabletták) is hatással lehetnek a migrénre, avagy azok miatt is kialakulhat. Na itt álljunk csak meg! Amikor ez tudatosodott bennem, no meg az, hogy akkor évek óta szedtem már a bogyót, ledöbbentem. És végül is mivel láttam összefüggést a hormonális változás és a migrénes fejfájásom között, rájöttem, hogy több mint valószínű, hogy itt van a kutya elásva. Mivel egyébként is épp szakítottam akkori párommal és jó ideig nem terveztem új kapcsolatot, úgy döntöttem, abbahagyom a fogamzásgátló szedését (ha majd megint szedni szándékozom, előtte egyeztetek a nőgyógyásszal és talán megpróbálkozom másik gyógyszerrel).

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Szóval ez most nem humbug, de most már fél éve nem szedek fogamzásgátlót, és szinte teljesen megszűntek a panaszaim. Most már csak és kizárólag menstruációkor fáj a fejem (persze, mondom, a nők meg vannak áldva, mit nekünk a hát- és hasfájás mellé egy "kis" migrén is). Azokon a napokon pedig szerencsére a gyógyszer elmulasztja, de nagyon nem mindegy, hogy egyébként a hétköznapjaimat végre normálisan és legfőképp migrénmentesen tudom tölteni.

Ezt a cikket tehát azért írtam meg, hogyha te is nő vagy, migrénes fejfájással küzdesz, és látsz összefüggést a hormonszinted és a migréned között, és mindemellett fogamzásgátlót szedsz, valószínűleg most nyújtottam át neked a megoldás kulcsát. (Persze, nem mindenkinek ezzel van összefüggésben, mert ott lehetnek az élelmiszerek hatásai, a stressz, stb., de biztos vagyok benne, hogy nagy többségünknél itt a gond.) No meg ott, hogy senki sem szeret óvszerrel szexelni, mi pedig közben tönkrevágjuk a szervezetünket. Ki tudja, hosszú távon ennek milyen hatásai lesznek?

Vajon a fogamzásgátló fel tud egyáltalán teljesen szívódni, vagy visszakerülve az ivóvizünkbe ez is az egyik oka annak, amiért a férfiak nőiesebbek lettek, a kislányok pedig hamarabb érnek testileg?

Egészség Nőknek Migrén Nőkről

Tovább
0

Kapcsolati börtön?



Börtön… egy kapcsolat? Börtön… a szingliség? Börtön az elméd, az agyad, a szíved és a lelked, amikor szenvedsz? Amikor egy rossz kapcsolatban vagy? Vagy amikor már szakítottál, és magányosnak érzed magad? Börtön a saját felfogásod, a gondolataid? Az élet, ahogy te látod?

Nem érdemlek jobbat annál, mintsem a konyhában tespedjek, munka mellett főzzek egy haspókra, aki aztán válogat, és egyszer nem mosogatna el? Nem érdemlek jobbat annál, mint hogy kiszolgáljak egy férfit, aki addig videókat néz a telefonján? Nem érdemlek jobbat, mint hogy folyton csak őt elégítsem ki, én ne kapjak semmit? Nem érdemlek jobbat, minthogy egy elvárásokkal teli új család tagja legyek? Főzzél, az anyagiakba bele ne szóljál, ha a férfi költekezik, hadd tegye. Ha hiteleket vesz fel, hadd tegye. Te nő vagy. A te dolgod a konyha, és hogy szülj.

börtönsprint

Hova is? A szülőkhöz? Miért van, hogy a 30-as férfiak zöme otthon él, anyucinál? Miért van, hogy egy kapcsolatban pótanyát keresnek egy társkapcsolat helyett? Nekünk, nőknek ezzel kell beérnünk? Ennyi lenne a sorsunk? Istenem, elképzelem, ahogy a férfi olvasók majd megköveznek és feministának bélyegeznek. Már eleve valami hatásvadász címet kapok majd, mint, hogy „minden férfi bekaphatja”, pedig nem ezt mondom. Én csak kérdezek és rávilágítok. Lehet köpködni, hogy általánosítok. Nem teszem. De ti, nők, tudjátok, miről beszélek, nem? Szóval ezt nektek írom. Nem mertek ti sem beszélni ilyenekről. Tudom. Én sem. Általában.

Amikor éppen ismerkedős kedvemben voltam, megfigyeltem tehát, hogy a harminc körüliek otthon élnek. Értem én, van logikája, persze. Már ha legalább spórolnak. De úgy élnek otthon, hogy azt sem tudják, milyen gombok vannak a mosógépen? Hogy mennyibe kerül egy liter tej? Szerintem el van rontva, hogy az ötvenes anyák tutujgatják a fiaikat.

Gyere csak, kicsikém, kimostam az alsónadrágod, kivasaltam, drágám, kérsz egy kis rántott húst, vagy csináljak inkább tarját? Jaj, ugyan már, mi az a kis has, hát hízzál, aranyom, anyuka azért főz rád, hát a férfiember az ilyen. Nem, ne mosogass, pihenjél csak csillagom, holnapra hány fogást készítsek? Jut eszembe, itt a gyereknap, tudom, hogy már elmúltál harminc, csillagom, de adok azért egy kis pénzt, mégiscsak a gyerekem vagy. Azért találhatnál már egy kislányt magadnak. Az a múltkori nem volt rossz, csak hát nem akarta megtanulni, mifelénk hogy készítik a töltött káposztát. Ki hallott már ilyet? Pedig azt úgy kell, ahogy én csinálom, hiszen te ezt szoktad meg, ezt szereted… Engem nem érdekel, náluk hogy szokták. Meg nem is értem, miért várta el tőled, hogy mosogass, hát a férfinek nincs keresnivalója a konyhában, nem? Na, ne bánkódjál, nem volt ő neked való. Képes volt hétvégén kilenc óráig is aludni, ahelyett, hogy már ötkor segített volna nekem főzni. Milyen asszony lett volna belőle? És még azt mondta, hogy kár, hogy csak havonta néhányszor jössz haza a munkából, mégis hogy nevelne így gyereket, egyedül. Én annak idején hármótokat egyedül neveltem, még a szaros pelenkát is egyedül mostam. De ezek a mai lányok nem becsülik, nekik milyen könnyű. Te csak pihenjél, te dolgoztál mostanában eleget. Amit ő dolgozik, hát mi az, irodai munka. Majd találsz magadnak egy rendes lányt, aki gondoskodik rólad.

Szóval így megy? Miért nem tudunk felnézni a férfiakra? Azért, mert miközben „gondoskodunk” róluk, nagyjából olyanok, mint az ötévesek?

„Mit főztél? Éhes vagyok.” „Mi a kaja?” „Idebújsz az ágyba? Naaa, légyszi, naaa.” „Miért vagy fáradt? A főzés meg a házimunka miatt, aha, jó duma…” „Úgy volt, hogy anyához megyünk látogatóba, szóval készüljél, rögtön munka után.” „De azért igazán főzhettél volna is ma. Mi az, hogy mikor? Igen, anyához mentünk délután, de reggel, munka előtt? Anya mindig reggel főz rám”. „Most komolyan én csukjam be az ablakot? Nem látod, hogy nézem ezt a videót? Mi az, hogy én vagyok hozzá közelebb? Te is fel tudsz állni.” „Majd megmasszírozlak, ja… Majd holnap, de figyelj… nem kedveskednél nekem egy kicsit az ágyban?” „Te mondtad, hogy ide jöjjünk ma, úgyhogy te fizetsz, jó? Nálam amúgy sincs készpénz.”

Talán arra vagyunk predesztinálva, hogy a gyerekeink mellett a férjeinket is neveljük. De miért is a rácsodálkozás, hogy egy idő után nem tudunk az ilyen férfiakra felnézni? Hogy nem tudjuk bennük a férfit, csak a gyereket látni? Hogy nem bízunk rájuk semmit, meg megszokjuk, hogy majd egyedül úgyis megoldjuk? Hogy nem kívánjuk már meg őket, mert csak játszópajtás szintre süllyednek?

Akkor most csöndben megsúgom, mi az a hihetetlenül nagy, teljesíthetetlen elvárás, amit a nők szeretnének: Ha mindkét fél dolgozik, mindkét fél vezesse a háztartást. Munkamegosztás. A férfi is ott él, eszik, zuhanyzik, WC-zik, termeli a mosatlant, koszolja a házat. Nem csak a nő. Tehát neki is gondoskodnia kéne a környezetéről, kimosni a csapot, elmosogatni, teregetni. A feleség nem cseléd, nem anyuci. Elméletileg. Nem egy háziállat, akit csak tartani kell és használni. Mire vágyunk? Megértésre. Hogy néha közösen főzzük a vacsorát, vagy segédkezzenek a férfiak. Ha nem lennénk a munka-háztartás (+gyereknevelés, -gondozás) miatt leterhelve, talán a szexhez is több kedvünk lenne, nem? Egyáltalán, ha az ágyban több figyelmet kapnánk, kedvességet, törődést, jobban viszonoznánk, nagyobb kedvvel. Ha velünk is törődve lenne az ágyban, több kedvünk lenne akciózni. Ha nem csak az lenne a fő szempont, hogy a férfinak mindig jó legyen, a nőnek meg néha… Azt szeretnénk, ha társként működnétek, és úgy tekintenétek ránk. Ha nem elvárás lenne a kaja, a koszt, a szex, hanem közös projekt. Néha egy köszönöm. Beszélgetés. Néha egy reggeli kávé? Néha, hétvégén, egy, a férfi által elkészített ebéd. Több figyelem, kedvesség. Kevesebb vita. Megértés. Van ilyen, tudom.

Talán mi majd máshogy neveljük majd a fiainkat. Talán idővel nem csak néhány kivétel lesz, néhány elismerésre méltó férfi, hanem általánosan javul a tendencia. Talán ők is szeretnének majd felnőni… Ki tudja?

Tovább
0

Görcsösen ragaszkodunk a párkapcsolathoz?



Miközben az különböző internetes ismerkedési felületeken gondolkodtam (de ezek a dolgok, amikről beszélek, vonatkoztatható a személyes ismerkedésre is), azon gondolkodtam, hogy a legtöbb ember görcsösen ragaszkodik egy párkapcsolathoz.

Tehát felmegyünk az ismerkedős oldalra, kapásból azzal kezdjük, hogy végigfuttatjuk a „kínálatot”, kizárjuk azokat, akik nem tetszenek, nem elég magasak, aztán beszélgetni kezdünk, „neked mi a munkád, mit akarsz egy párkapcsolattól, akarsz-e gyereket, szeretsz-e főzni” és ezek szerint rangsorolunk. Összehasonlítjuk ezt a pár dolgot a kívánságlistánkon szereplőkkel, és azzal találkozunk, aki megfelel a kívánalmaknak. Ez teljesen rendben is van. Vagy mégsem?
Azért ismerkedünk az interneten, mert nem igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Hanem megpróbálunk hasonló beállítottságú emberekkel megismerkedni, lehetőleg ezt sokkal nagyobb sikerrel, mint élőben. Hiszen ha valakivel élőben találkozunk, elég nagy az esély, hogy nem ugyanazokat szereti mint mi, és teljesen más az értékrendje az életben, mint nekünk. Míg az internetes portálok által eleve csak olyanokkal találkozunk, akik megfelelnek ezeknek a kívánalmaknak. Persze, attól még nem biztos, hogy élőben is tetszeni fog, hogy meglesz a vonzódás, hogy valóban úgy néz ki, ahogy…

De miért is ragaszkodunk ennyire görcsösen ahhoz, hogy mindenképp párt találjunk? Már meg sem ismerjük az emberek nagy részét, csak szelektálunk? Olyannakl már nem is beszélgetünk és még csak nem is csetelünk, akik nem lehetnek opcionális partnerek? Ezzel nem zárjuk ki az emberiség felét a megismerésből? Dehogynem! A nők kizárják a férfiakat, a férfiak a nőket. Átjárás nincs (főleg felnőttkorban, mikor már nincsenek osztálytársak), csak néha egy-egy barátságban, ami többnyire egyik féltől aztán szerelembe fordul át. Akkor az az ember már meg sem érdemli a figyelmünket, aki nem elég magas/kisportolt/csinos, vagy más dolgok érdeklik? Még ha nem is párkapcsolati szempontból, de nem akarunk egyáltalán embereket megismerni, esetleg tanulni tőlük vagy szélesíteni a látókörünket? Hiszen elég az internet, meg a munkánk, a hobbijaink, emberi kapcsolatokra már nincs is szükségünk?

Helyette görcsösen keressük azt a társat, aki nekünk való lenne… Ezáltal ha valaki már kábé megfelel a listánknak, rögtön idealizáljuk, beleszeretünk. Vagy a másik oldalról, görcsösen keressük ezt az embert, egy kapcsolatot minden áron, tehát „eladjuk magunkat”. Festünk magunkról egy képet, cicomázzuk, előadjuk, álcázzuk, hogy minél könnyebben elkeljünk a piacon? Hát ez a megoldás? Ezért mennek ilyen hamar szét a párkapcsolatok? Egyik sem önmagát mutatja, mindkettő idealizál, aztán csodálkozunk, hogy az illető mégsem felel meg annak a listának, amelyet akaratosan az orra elé dugtunk? Esetleg az idealizálás által már rögtön csak rózsaszínben látunk, és már nem érdekel minket a másik hibája? Később meg jön az önostorozás, hogy „már az elején láttam, hogy ilyen meg olyan, hogy lehettem olyan hülye, hogy erre nem figyeltem fel?”. Talán mert olyan görcsösen akartunk valakit magunk mellé, és a racionális énünket figyelmen kívül hagytuk?

Észrevettem, hogy az emberek már a második vagy harmadik randin kb. örök hűséget fogadnak egymásnak, meg mi most akkor örökké boldogan élünk, stb. Mikor még igazán nem is ismerik egymást! Időt sem hagytak maguknak, hogy megismerjék a másikat, beszélgessenek, és ne rögtön az lebegjen a szemük előtt, hogy „na, ebből lesz végre kapcsolat, na, ez végre komoly lesz, na, na, na?” Ahelyett, hogy azt kérdeznék: „Milyen ember ő, akivel szemben ülök?” „Hogy érzem magam vele?” „Mit gondolok erről az emberről?” „Mi az, ami tetszik benne, és mi az, ami nem tetszik?” stb. Ehelyett rögtön durr bele bumm, bele a kapcsolatba, jó ez, szép ez, olyan rózsaszín. Aztán mégsem működik. Nem baj, jöhet a másik. Felpróbáljuk az embereket, mint a zoknikat, aztán cseréljük. Nem lehetne, hogy sokáig csak ismerkedünk, beszélgetünk azzal a zoknival, mielőtt rögtön megvesszük? (Itt most nem feltétlenül a szexről beszélek, vagy nem csak arról).

Felnőtt korban a munkahelyi kapcsolatokon kívül már-már megszűnnek a baráti társaságok, éppen ezért nem ismerkedünk a szó szoros értelmében az ellenkező nemmel. Csak randizunk! Csetelünk a társkeresőn, aztán talizunk, felpróbáljuk a zoknit, pár hónap után kidobjuk aztán kezdődik előröl. Mennyivel egyszerűbb volt ez régen, amikor az emberek még összejártak, barátok barátai a barátok barátaival, és lehetett közvetlenül ismerkedni! Amikor egy hosszas, akár több hónapos ismeretség után (mikor már tudja az ember a másik jó és rossz oldalát, stb.) kezd el kialakulni egy kapcsolat.

Tovább
0