A férfiak 99%-a megijed, ha a közös jövőről, a házasságról vagy a babáról beszélünk. Félnek a felelősségvállalástól, az elköteleződéstől, félnek attól, hogy felnőjenek. Örökké gyerekek akarnak maradni. Pedig a felnőttség azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a tetteinkért, a szavainkért. Enélkül a férfiak gyengék, miközben a nőknek egyre erősebbé és erősebbé kell válniuk. Ez nem feminizmus. Ez szükséges létfenntartás. A 21. században a nőknek maguknak kell megteremteniük a megfelelő feltételeket az élethez - egyedül. Megtanulunk fúrni, faragni, bútort összerakni, mialatt sütjük a sütemény. És még ha csatlakozik is egy férfi az utunkhoz, többnyire nem válik a "társunkká". Mert aki nem felnőtt, aki nem érzi magát elég érettnek, az az nem válhat teljes mértékben partnerré.
Az egész Y generációt hibáztatják, amiért nem születik elég gyerek mostanában. Pedig ez nem a nők hibája. Mostanában a 30 év körüli férfiak a szüleikkel élnek, míg a nők egyedül nevelik a gyermekeiket. Milyen felnőttek válnak majd ezekből a gyerekekből?